Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Vörös István: Temetési étel- és állatáldozat leletei Solymár kora császárkori temetőjében

A csontvázas rítusú termetesen az ételadományt egy kóládás gyermeksírban tálba (88.); egy női (149.) sírban kőlappal részben lefedve a tetem bal vállához; egy férfi (148.) sírban a fej melletti csészébe, illetve külön a tetem mellé helyezték el. 2.2. Ételadomány fajtája Solymáron a II. sz.-i bennszülött lakosság birituális temetési szokása ellenére az ételadomány állatfaj és húsrész (testrégió) szerinti megoszlása nem különül el rítusok szerint. Ugyanannak a két fajnak, a sertésnek és dijuknak ugyanazon testrégióiból készített ételadományokat raknak az elhunyt földbe helyezett hamvai vagy teteme mellé (1. táblázat). Az ételadományok csontmaradványainak felületei — egyetlen eset kivételével (14. sz. sír) — nem égettek. Ezeket a temetési szertartás utolsó szakaszában, az elhunyt maradványainak földbe helyezésekor rakták a sírba. A 14. sz. sír calcinálódott csontlelete azt mutatja, hogy a sertéscomb a máglyára helyezve égett el és a megmaradt része (calcaneus fr.) a máglyamaradvánnyal került a sírba. A temetés alkalmával — úgy tűnik

3 — szigorú előírás, vagy hagyomány határozta meg, hogy milyen ételadomány adható az elhunytnak. Solymáron ez a következő megoszlást mutatja: sertés esetében: — oldalas (borda, bordasor) 5/1., 83., — mellhús (szegycsont + borda) 93., — háthús (karaj, ágyékrégió) 28., 37., 97., — lapocka (scapula, humerus = mellső comb) 5/2—3., 88., 148., — comb (femur, tibia, lábtőrész) 14., 149., — csülök (elülső lábközép, metacarpus) 24., 88., — csülök + láb (lábközép + köröm) 5/2—3., — láb (köröm) 91., 117/2. A sírokban önállóan fordul elő az oldalas (5/1., 83.), a mell- (93.) és a háthús (28., 37., 97.), a lapocka (148. ), a comb (14., 149. ), a csülök (24. ) és a láb (91., 117/2. ). Párban : a lapocka a csülökkel (5/2-3., 88.). juh esetében: — bal oldali felkar

4 (humerus-radius/ulna) 117/1., 148. Ha az elhunyt neme és az ételadomány fajtája között korreláció van, akkor a következő nemek valószínűsíthetők a solymári temetőben: női sír — 5/1., 83., 93 (sertésoldalas/mellhús), 14., 149. (sertéscomb). férfisír — 28., 37., 97. (sertésháthús), 5/2—3., 88. (sertéslapocka és -csülök), 117/1., 148. (juhfelkar). 3. Allatáldozatok A solymári temető sírjaiban talált állatleletek egy része nem értelmezhető ételadomány maradványainak 3.1. Sertésfej Egy bal oldali állkapocs (mandibula) a 14. sz. sírban, és egy teljes fej (koponya -I- mandibulapár) a 88. sírban volt. A sertésfej megkülönböztetett kultuszát jelzik az i. e. III—II. sz.-ra keltezett kelta temetők állatcsontleletei is:

5 ahol a sertésfejeket hosszában kettéhasították, és csak az egyik felét 352