Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)

SIMON LÁSZLÓ (Arany János Múzeum, Nagykőrös) RÉGÉSZET ÉS MÚZEUMÜGY NAGYKŐRÖSÖN (1879-1981) Tisztelet a 80 éves Balanyi Bélának E tanulmány megírásával az volt a célom, hogy a régészettudomány és a helytörténet művelői számára hozzáférhetővé tegyem azokat az adatokat, amelyek a Pest megyei Nagykőrösön régen előkerült, többségükben feldolgozatlan s mostanra már elveszett régészeti emlékekre, azok előkerülésének körülményeire, esetleg leletösszefüggéseikre vonatkoznak. A nagykőrösi régészeti leletek sorsa, az archaeológia nagykőrösi „helytörténete" — úgy vélem — modellértékű képét adja e tudományág kisvárosi fejlődéstörténetének. A nagykőrösi példa (is) bizonyítja, hogy jó szándékú és aktív műkedvelő helyi kutató nélkül még a legönzetlenebb múzeumalapítási kísérletek is legtöbbször kudarcba fulladnak, s ha esetleg mégis létrejönnének muzeális gyűjtemények, az ott felhalmozott emlékek feldolgozás hiányában mégsem segítik a múlt megismerését. Az alábbiakból is kitűnik, hogy csak azok a régészeti leletek jutottak be a tudomány vérkeringésébe, amelyek a Nemzeti Múzeumba kerültek. Ezeknél azonban lényegesen nagyobb számú volt a helyi iskolai érem- és régiségtárakban felhalmozott és sajnos elveszett tárgyi anyag. Kiderül e tanulmányból az is, hogy régen (s valljuk meg őszintén: helyenként és olykor ma is) a kincskeresés jobban érdekelte a közvéleményt, mint az aprólékos feltáró munka. Dezső Kázmér polgármester működése viszont arra is jó példa, hogy az érdeklődő és lelkes városi vezető milyen nagy hatást tud gyakorolni a közvéleményre. Nem rajta múlott, hogy a két világháború közötti ásatási kísérletek és leletmentések szinte azonnal tudománytörténeti érdekességgé váltak. Kutatásaimat a teljességre való törekvés igényével, ám abban a tudatban végeztem, hogy azt jó esetben is csak megközelíthetem. Szándékaim megvalósításában nagy segítséget kaptam a nagykőrösi, kecskeméti, ceglédi és budapesti múzeumi és levéltári munkatársaktól, kollégáktól. Fogadják érte ezúton is köszönetem! Valószínűleg 1832-ben kerültek az első ismert nagykőrösi régészeti leletek a reformkor híres műgyűjtője, Jankovich Miklós birtokába. A Jankovich-kollekció — amely az 1832/36-os országgyűlés határozata nyomán vétel útján az egész nemzet tulajdonába kerülve a Nemzeti Múzeum törzsgyűjteményének gerincét alkotta — lajstromának 4 különböző helyén beleltározott leletegyüttes(?) utolsó tétele szerint azt cigányok találták 1832-ben a „Pest megyei Kőrösön, homokban", megváltási áruk 11 aranyforint volt.

x A lelőhely megnevezésekor alkalmazott elnevezés („Oppidum Kőrös") ebben az időben csakis 27