Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
Simon László: Régészet és múzeumügy Nagykőrösön (1879–1981)
Nagykőrösre vonatkozhatott, mivel a még szóba jöhető másik település, Kiskőrös ez idő tájt nem tudhatott magáénak városi privilégiumokat. 2 A négy külön tételen feltüntetett régiségek összetartozása Bóna István szerint vitathatatlan. E széttagolásban a régiségnapló szerkezetének az a sajátossága rejtőzik, amely szerint a különféle tárgyak rendeltetésüknek megfelelő tematikus rendben követik egymást. 3 Az aranyleletek közelebbi lelőhelyére nézve egyetlen és igen bizonytalan támpontunk van. A várostól délre, a régen Vásárállásnak nevezett terület és a Barátszilos dűlő között a múlt század elejétől egészen 1979-ig egy téglagyár működött. 4 Ennek bányagödreiből 1959-ben Balanyi Béla szarmata sírleleteket mentett meg. 5 (1. kép 1.) Könnyen meglehet, hogy az agyagkitermelés során már a XIX. század első felében is felszínre kerültek e helyen régészeti emlékek. Az 1959. évi tárgyak kora látszólag megegyezik a Jankovich-féle aranyleletek korával, ti. ott a római, illetve a jazyg-szarmata korra való datálást találtam. A leltár míves tárgyakra vonatkozó kormegjelölése azonban igen gyakran sztereotípia, 6 azok a rendelkezésekre álló gyér adatok szerint lehettek akár korai Árpád-koriak is. Természetesen mi sem bizonyítja a Jankovich-aranyak itteni előkerülését, de Nagykőrösön ez az egyik olyan szarmata lelőhely, amelynek agyagkitermeléssel való pusztítása egészen biztosan már a XIX. század elején megkezdődött. A másik szóba jöhető hely a Homolytája dűlőbeli Szőrhalom, ahol az 1840-es években egy római(?) aranygyűrűt találtak. Az azóta eltelt időszakban viszont — legalábbis tudomásom szerint — erről a halomról más szarmata kori lelet nem került elő. Ezek után nézzük magukat a leleteket: Orn. Jank. 35.: Aranygyűrű. „Római vagy barbár munka," súlya átszámítva 18,59 g. Orn. Jank. 80—87.: Filigrándíszes arany karikafülbevalók. Súlyuk átszámítva: 6,125 g. (Feltehetően egy darabra vonatkozik ez a súlyadat.) Pig. Jank. 253. : ,,A szokásosnál vastagabb, négy szálból fonott aranygyűrű... Ez a fajta nagyon ritka, ennél keskenyebb gyakran kerül elő a jazyg vagy szarmata régiségek között." Súlya átszámítva: 40,47 g. Ez az utóbbi lelet inkább a XI. századi, mint a római kori gyűrűkkel mutat rokonságot, jóllehet a kora Árpád-kori ékszereket rendszerint páratlan számú drótból fonták. 7 Az első nagykőrösi régészeti leleteket a rendelkezésre álló gyér leletleírások alapján nem sikerült azonosítani a Nemzeti Múzeum megannyi ismeretlen lelőhelyű tárgyainak egyikével sem, talán azok mostanra már el is vesztek onnan az azóta eltelt másfél évszázad alatt. Szintén aranyból készült az a feltehetően római kori lelet, amely a Homolytája dűlőbeli Szőrhalom tövében látott napvilágot 1846-ban. (1. kép 2.) Az Inárcsi Farkas János birtokába került „tökéletes ép arany gyűrű.. .kövében a legfinomabb régi metszvény valami római istent ábrázol". 8 A lelet minden bizonnyal a Szőrhalomtól délre és délkeletre fekvő szarmata kori településsel lehet összefüggésben. Ennek terepbejárással észlelhető nyomait Balanyi Béla már 1949-ben megfigyelte, a falu temetőjének helye azonban mindmáig ismeretlen. A Szőrhalom területén végzett ásatások csak középkori temetkezéseket és épületmaradványokat hoztak felszínre. 9 Ellentétben a Jankovich-féle leletekkel, ez a gyűrű nem került közgyűjteménybe, további sorsáról nincs információnk. Sorsában minden bizonnyal több más régiség is osztozott, s a Nemzeti Múzeumban hosszú évtizedekig a Jankovich Miklós gyűjteményével odakerült aranytárgyak voltak az egyedüli nagykőrösi származású régészeti leletek. Ennek több oka volt. Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc bukása, illetve az azt követő Habsburg-önkényuralom évekre elterelte a magyar múlt történelmi emlékei iránt a század első felében fellobbant érdeklődést. Gyermekcipőben járt a magyar múzeumügy és a régészettudomány is. Csak 1859-ben jött létre a Tudományos Akadémia keretein belül az Archaeológiai Bizottság, amely célul 28