Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

olyan szerepel, ahol a mai beépítettség miatt nem volt mód megfelelő terepbejárásra. Részben ezzel magyarázható, hogy néhány falu okleveles említése korábbi, mint az onnan származó régészeti leletanyag. Fentiekben csak az írott forrásokban szereplő települések keletkezési idejével foglalkoztunk. A terepbejárások eredményeként azonban ennél sokkal több településnyomot ismerünk. Említettük már, hogy 108 X—XI. századi telephelyünk van. A 362 Árpád-kori (XI—XIII. századi) telep többszörösen felülmúlja bán ;lyik korszak lelőhelyeinek számát. Ez a hatalmas szám tennészetesen nem jelent egyfelől ennyi egyidejű, másfelől ennyi önálló települést. Az Árpád-kori lelőhelyeknek hozzávetőlegesen egyharmada a korszak első felére, többsége pedig a XII—XIII. századra keltezhető. Ennél szűkebb időbeli behatárolást a leletanyag jellege nem enged meg. A rendszerint kis kiterjedésű, egymás közelében csoportosan elhelyezkedő lelőhelyek szállásszerü szórt települési rendszert jeleznek, ami a településtörténészek szerint a szabályozatlan talajváltó földműveléssel és az állattenyésztéssel állt összefüggésben. Ez folytonos költözködéssel, a telephelyek gyakori változtatásával járt. A települések átköltözése véleményünk szerint az ország sűrűn megszállt közepén kezdettől fogva viszonylag szűk területre, a korán kialakult birtokhatárokon belülre korlátozódott. Ezzel magyarázható, hogy a 65, oklevélből is ismert helységet alapul véve egy középkori falu területén, azaz átlagban 13,3 km

2-en, 5—6 Árpád-kori telepnyomot találunk. A késő középkorban is továbbélő, régészetileg megfigyelhető helységek kivétel nélkül Árpád-kori, nagyobbrészt XII—XIII. századi leletanyaggal indulnak. A közel egyharmaduknál gyűjtött X—XI. századi, illetve XI—XII. századi kerámia jelentheti rövid életű korai település és a későbbi falu véletlen egybeesését is. Az Árpád-kori Ivacs helyén feltárt házak viszont azt bizonyítják, hogy a falu a X—XI. századtól kezdve folyamatosan lakott volt.

98 Megállapíthatjuk tehát, hogy a korábbi feltevéstől" eltérően az állandó falvak kialakulása a Duna bal partján — legalábbis a mai megye É-i részén — szinkronban volt a fejlettebbnek tartott jobb parti területtel. A szabályozott talajváltó művelés, a jobbágytelekrendszer általánossá válása a települési szerkezet átrendeződését eredményezte, lényegében megszűntek a szétszórt települések, általánossá vált a falurendszer. 138 késő középkori telepnyomot rögzítettünk, ezeknek csaknem fele az oklevelekben előforduló 49 helység helyén van. Valamivel több mint 10 lelőhely az egykori belterület szélét jelzi. 20—25 lelőhelyen a település életének végét a XIII—XIV. századra egyaránt keltezhető, illetve egyértelműen XIV századi cserepek mutatják. Ezek a lelőhelyek a korábbi szórt települési rendszer legkésőbbi tagjaiként értékelhetők. A fennmaradó mintegy 30 lelőhely értelmezése ásatás nélkül nem oldható meg. A falvaktól több száz vagy több ezer méter távolságra fekvő, kivétel nélkül kis kiterjedésű; kevés leletanyaggal képviselt, rövid életű — a XIV—XVII. század közötti idő valamelyik szakaszára keltezhető — települések semmiképpen sem voltak önálló falvak. Földrajzi környezetüktől függően majorsági, szőlőhegyi épületeket, állattartó szállásokat, vadásztanyákat sejthetünk mögöttük. A településszerkezet átrendeződésével párhuzamosan több falu is végleg lakatlanná vált. A 12 késő középkori folytatás nélküli Árpád-kori falu közül 8 a Börzsönyben, a hegység medencékkel tagolt D-i részén (Almás, Csitár, Hanta, Kovácsi, Nosztre, Toronyalja), vagy a hegység Ny-i szélénél (Besenyő és Nóvák), 2 pedig a Déli-Cserhát viszonylag szűk völgyében (Sügyi, Szór) feküdt. Pusztán maradásukban feltehetően természeti tényezők játszottak szerepet. Az elhagyott börzsönyi falvak helye részben beerdősödött, itt épült fel két pálos kolostor is. A Vác környéki Gány(?) és Nevel talán a tatárjáráskor pusztult el. 10 késő középkori faluról több-kevesebb biztonsággal megállapítható, hogy még a török előtt vált lakatlanná. A hiányos adatok miatt a pusztán maradás pontosabb időpontja többnyire nem állapítható meg. Felsorolásunkban a név utáni kérdőjel arra utal, hogy a helység esetleg fennállt a XVI. század elején: Cseke(?), Csornád (csak a falu egyik fele), Dávidrév, Ganád(?), Ivacs, Kürt, Orsány (Alsó- és Felső-), Ság (Szentmárton), Szentmiklós (1496-ban puszta, de később újra lakott). 18