Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

nyár hozzácsatlakozó szakasza az egész korszakban lakatlan maradt. Hasonló a helyzet a halomsíros kultúra idején is. A késő bronzkor végén élesen elválik egymástól a sík- és dombvidéki urnasíros kultúra és a területünkön kifejezetten hegyvidéki Kyjatice-kultúra. Utóbbinak a Magas-Börzsönyben 480—914 m magas hegyeken elhelyezkedő földvárait Nováki Gyula és Sándorfi György különítette el és dolgozta fel.

75 Börzsönyi adatközlőinknek köszönhetjük, hogy a hegység terepbejárásra alkalmatlan belsejéből mintegy 15 nyílt település maradványait ismerhettük meg. A részben szűk völgyekben, részben hegytetőkön található lelőhelyek között 600 m felett elhelyezkedő is van.

76 A kora vaskorra a Börzsöny ismét lakatlanná vált, csupán Nagymaros északi határában regisztrálhattunk egy-egy keleti hallstatti és szkíta lelőhelyet. A két kultúra emlékanyaga ettől eltekintve egyaránt megtalálható egész területünkön. A kelta korban mindhárom dél-börzsönyi medence lakott volt. Kemence—Perőcsény—Nagybörzsöny vonalán — a 200 m-es tengerszint feletti magasságot csak kis mértékben túllépve — a hegység Ny-i lábáig hatoltak előre. A többi tájegységet — előnyben részesítve az Ipolymentét — többé-kevésbé azonos sűrűségben hálózták be rendszerint kis kiterjedésű telepeik. A római korban a szarmaták településterülete a Pesti-síkságra, a Gödöllői-dombvidékre és a Cserhát-aljára terjedt ki. Északi határuk a Vác alatt Dunába torkolló Gombás-patak vonalánál indult, majd azt északi irányban átlépve Kösd és Rád területén felnyúlott csaknem a Naszályig. Innen D felé kanyarodva Kisnémedin a Némedi-patak völgyében futott a Galga völgye felé, ahol kötetünk területének K-i szomszédságában, Püspökhatvan térségében ismét 5—10 km-rel északabbra tolódott ki az elterjedési terület határa. Az ettől a vonaltól D-re eső területen a szarmatákra jellemző sűrű településhálózatjött létre: 117 településüket vittük térképre. A korábbi kutatás hiányát jelzi, hogy csak 6 helyről ismerjük temetkezésüket.

77 A szobi járás teljes egészében, a váci járás felerészben a kvád szállásterülethez tartozott. Déli határuk Sződliget, Vácrátót, Vácbottyán vonalán húzódott. A késő szarmata korban a határ 5—15 kmrel északabbra tolódott, a szarmatáknál leírt vonalig. Kvádokhoz sorolható leleteket 130 helyen gyűjtöttünk. Eddig mindössze 2 helyen került elő temetkezésük.

78 A nagyszámú település a Börzsöny kivételével nagyjából egyenletesen helyezkedett el. Itt csak a hegység D-i részén, főleg a medencékben vannak települések. Kivételképpen említhető a nagybörzsöny-nagyirtáspusztai 430—440 m magasan fekvő kvád telep. A közvetlenül szomszédos Pannónia közelsége többféleképpen éreztette hatását. Mind a szarmata, mind a kvád lelőhelyeken gyakori az importkerámia: terra sigillatát 28, egyéb biztosan provinciális kerámiát pedig 70, azaz átlagban majdnem minden harmadik lelőhelyen sikerült gyűjteni. 3 kérdéses zárt éremleleten kívül 20 lelőhelyen van tudomásunk római érem előfordulásáról. A

IV. századi dunakanyari erődítési munkák részeként Alsógödön a Dunától 2,5 km-re egy tábor, a Duna partján pedig Szobon, Nógrádverőcén és Dunakeszin hídfőállás épült. A Kismaroson és Vácon feltételezett őrtorony meglétét nem sikerült igazolni. Az alsó Csörsz-árok kiindulópontja Dunakeszi határában van, innen halad Foton át K-i irányba. A középső és felső vonalakat területünkön nem sikerült megtalálni. A korai népvándorláskor emlékeit mindösze 4—5 temetőrészletből ismerjük. Az avar kori temetkezések keltezésében megfelelő leletanyag esetében a szakirodalomra támaszkodhattunk. Kora avar temető sírjait 4, közép avarét szintén 4, késő avarét pedig 15 helyen tárták fel. Csak 1 avar temetőrészlet pontosabb korát nem lehetett meghatározni. Rendkívüli problémát okoz, hogy a népvándorlás kori és kora Árpád-kori telepkutatások nem régen indultak be; kiérlelt eredményeik hiányában ma még az egyébként jellegzetes kerámia keltezésében sem született meg a szükséges szakmai egyetértés. Fokozott mértékben vonatkozik ez a felszíni leletekre. Az alább érintett lelőhelyek egy részének besorolása a kutatás előrehaladásával minden bizonnyal módosulni fog. 17 lelőhelyről annyit tudtunk csak megállapítani, hogy a cserepek az avar korból származnak, 2 telep talán kora avar kori. Feltűnően sok, 146 lelőhelyen gyűjtöttünk legnagyobb valószínűséggel késő avar kori14