Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

Torma István: Régészeti topográfiai kutatások Vác környékén

nak meghatározható töredékeket. Megjegyzendő azonban, hogy ezek kevés kivétellel kis kiterjedésű, alig néhány jellegzetes cserepet tartalmazó telepnyomok. Ugyanezt kell megállapítani az általunk honfoglalás korinak, kora Árpád-korinak meghatározott, szintén meglepően sok, 108 telephelyről. 20 X—XI. századi temetőben folyt eddig feltárás. A véletlenszerűen előkerülő temetők nemcsak a stratégiailag fontos (Szob), hanem az ilyen szempontból közömbös helyeken is (pl. 2—2 temető Репс és Rád határában) sűrűn helyezkednek el. Ez a körülmény és a telepnyomok nagy száma — a keltezési bizonytalanságokat figyelembe véve is — azt bizonyítja, hogy területünkön már a honfoglalás idején sűrű településhálózat jött létre. A középkori lelőhelyek bemutatásakor a régészeti adatokon kívül az okleveles és egyéb írott forrásokból is merítettünk. A középkori települések, várak, kastélyok, monostorok, templomok történetének rövid összefoglalására törekedtünk; az első okleveles említésen és a település pusztán maradását regisztráló adatokon kívül foglalkoztunk a birtoklástörténettel. A topográfiai szempontból fontos határjárásokban szereplő földrajzi neveket igyekeztünk a maiakkal azonosítani. A XVI—XVII. századi magyar és főleg török adóösszeírásokat a falvak nagyságára utaló adataik miatt használtuk fel. A középkori templomokra legtöbbször csak közvetett adataink vannak (pápai tizedjegyzék, papok említése a reformáció korából stb.), ezeket éppen a közvetlen adatok kis száma miatt kellett felhasználnunk a templomok, illetve a gyülekezet meglétének bizonyítására. A településnevek etimológiája az etnikumra és a régészeti leletek mellett a kialakulás idejére nyújt támpontot. A kötetünkben közreadott lelőhelyeknek csaknem a fele tartalmazott középkori leleteket. Az írott forrásokban előforduló helységek (falu, mezőváros, város) száma az ikertelepülésekkel (Alsó-, Felsőorsány, Alsó-, Felsőpenc, valamint Magyar-, illetve Németvác) együtt 62-re rúg. Ehhez hozzátehetünk három — kivétel nélkül még az Árpád-korban elnéptelenedett — települést, amelynek feltételezhető nevét csak kései, közvetett forrás őrizte meg (Besenyő, Gány, Toronyalja). Minden jel arra mutat, hogy az Árpád-kori helységek többségének is fennmaradt írott forrásban a neve, a késő középkoriakét pedig maradéktalanul ismerjük. Az összesen tehát 65, névről ismert településből csupáncsak az egyetlen alkalommal említett, talán Csornád, Rátót környékén fekvő Püspökit (1219), valamint az 1431-ben és 1434-ben előforduló, Veresegyház és Szada közötti Szabadtelki prediumot nem tudtuk lokalizálni (utóbbiról nem is dönthető el, hogy korábban egyáltalán lakott hely volt-e). A többi település helyét kivétel nélkül sikerült megállapítanunk; 61 esetben régészeti, illetve építészeti emlékkel is alá lehetett támasztani az azonosítást. (1. kép) A régészeti, történeti és névtani adatok összevetése fontos eredményekkel járult hozzá a terület településtörténetének és településszerkezetének megismeréséhez. Közülük néhányat vázlatosan ismertetünk. A hazai okleveles gyakorlatból fakadóan a helységek megismerhető története, különösen Mohács előtt, gyakorlatilag valójában birtoklástörténetükkel egyezik meg. Ennek összefüggéseit itt nem tárgyaljuk, mivel a birtokviszonyok összefoglaló áttekintését Makkai László korábban az egész mai megyére elkészítette. A helységnevek döntő többsége (legalább 54, azaz 80—90%) magyar névadás eredménye.

79 Ismertetésük előtt az alig 10%-ot kitevő szláv helységnevekkel foglalkozom. Figyelemre méltó, hogy ezek a Börzsöny hegység körül sűrűsödnek. Közülük három (Bernece, Kemence és Verőce) eredetileg a hegységben eredő patakot jelölt. Ugyanitt található a másik két falunév (Perőcsény, Szokolya) is. Börzsöny falu nevének szláv származtatását nem látjuk bizonyítottnak. Amennyiben Naszály eredetileg a hegy neve volt, szintén szláv névadás, nem zárható azonban ki a puszta személynévi eredet sem. A Börzsöny ÉNy-i részén határjárásokban előfordulnak további szláv eredetű helynevek is: így Bernecén, illetve Barátiban Budiho hegye (1283), Kalakacs (1432), Szuha (1245), Tordavacs (1468) és Varbók (1409).

80 A felsorolt helynevek — amint arra már Kniezsa István és Györffy György is felhívta a figyelmet — a honfoglaláskor itt talált, tovább is itt élő szlávokra utalnak. Területünk közvetlen 15