Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)
K. Zoffmann Zsuzsanna: A Bodrogkeresztúri kultúra népességének embertani vizsgálata (Újabb leletek Pest megyéből)
4. A Penrose-féle distancia analízis eredményei Az átlagok kiszámításához rendelkezésre álló esetek száma eléri már azt a mennyiséget, amely a Penrose-féle distancia analízishez szükséges. így mód nyílt egy összevont férfi + (ALEKSEJEV— DEBEC 1964 módszerével standardizált) női sorozatnak és egy önálló férfisorozatnak más sorozatokkal való összehasonlítására az említett módszer segítségével (az analízisben szereplő sorozatokra vonatkozó irodalmat lásd ZOFFMANN 1984b és 1986b. E munkák megjelenése óta módosult a Tiszai kultúrát reprezentáló sorozat, újabb leletek váltak ugyanis ismertté (FARKAS—MARCSIK 1987 és SZÁLAI—FARKAS 1989-es kézirat, mely utóbbi adatainak felhasználásra való átengedéséért ezúton is köszönetemet fejezem ki SZÁLAI F-nek). Az újabb adatokkal bővített sorozat Penrosetávolságai a korábbi analízishez képest érdemlegesen nem változtak. A kapott eredményeket a 6. és a 7. táblázat ismerteti. A kombinált nagyság-forma távolságok értékei (CR 2 ) szignifikáns hasonlóságot a P>99,9%, valamint a 99,9>P>99,5 eseteiben jeleznek, ekkor ugyanis a véletlenszerű egyezések valószínűsége 0,1 illetve 0,5 %-t tesz ki. Egy, a kultúrát reprezentáló sorozat már korábban is szerepelt a SCHWIDETZKY I. és munkatársai által elvégzett Penroseanalízisben (SCHWIDETZKY 1967). E sorozat NEMESKÉRI J. mindmáig közöletlen adatait felhasználva, a bodrogkeresztúri és kunszentmárton-pusztaistvánházai férfikoponyák méreteit összesítette (32 férfi). A kapott eredmények alapján ez a SCHWIDETZKY-féle sorozat semmilyen szignifikáns kapcsolatot nem mutatott az egyébként egymáshoz szorosan kapcsolódó Vinca (Starcevo k.), Alsónémedi (Badeni k.), Cernavoda (Hamangia k.), Cernica (Boian k.), Okkersíros k. (Románia), neolitikum (Bulgária), Ruse (Gumelnica k.), Dnyepro-Donyec k. (Ukrajna), Tripolje k. (Ukrajna), Gödörsíros k. (Ukrajna), Sarata Monteoru k. és Gerendavázas k. (Ukrajna) sorozataival, s azon kevés sorozat közé tartozott, amelyek a további összehasonlítások során is teljes mértékben izoláltak maradtak (SCHWIDETZKY 1967 187—188,4. táblázat). Fontos megjegyezni, hogy a SCHWIDETZKY-féle analízis jóval tágabb határok között mozogva még .az 5%-os szignifikanciahatárt vette meghatározónak. Saját analízisünk (5—6. táblázat) jóval szigorúbb szignifikanciahatárai közül 0,1% -os alatti értékkel csupán egy-egy alkalommal találkozhatunk, s ezek közül kétségkívül * '-^lényegesebb az összevont Bodrogkeresztúri és a Tiszai sorozatnak egymáshoz való igen szignifikáns kötődése, ami a helyi kontinuus fejlődésről szóló régészeti hipotézisekkel (PATAY 1974, MAKKAY 1985) párhuzamba állítva, különösen figyelemreméltó. Amennyiben az analízis további eredményeit a korábbi Penrose-analízisek eredményeivel egyeztetjük (ZOFFMANN 1984b, 1986b), megállapíthatjuk, hogy azok meglehetősen vegyes képet mutatnak és segítségükkel a Bodrogkeresztúri sorozat nehezen sorolható be egyértelműen valamely korábban felállított csoportba („délkeleti csoport", ,,közép-európai csoport" és „nyugati csoport" — ZOFFMANN 1984b, 1986b). Nehéz eldönteni, hogy ennek oka a sorozat által reprezentált népesség taxonómiai heterogenitásában, vagy esetleg a korábbi csoportmeghatározások hibáiban keresendő. Tényként azonban leszögezhetjük, hogy a Bodrogkeresztúri sorozatok közel-keleti, délkeleti vagy keleti kapcsolatokat nem mutatnak. 5. A népesség tipológiai heterogenitásának vizsgálata Az átlagok főbb paramétereit ismertető táblázatok (4—5. táblázat) csak foghíjasán tartalmazzák az átlagok szórásértékeit (nőknél pl. csak a koponyahosszúság esetében), de még így is megfigyelhető, hogy ezek időnként igen nagyok, sőt a hozzájuk kapcsolódó SR-értékek szerint több alkalommal 135
