Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Bodrogkeresztúri kultúra népességének embertani vizsgálata (Újabb leletek Pest megyéből)

szignifikáns heterogenitás is mutatkozik (férfiaknál: M. 20., M. 52., 20:1, 20:8, 52:51). De még azokban az esetekben is, ahol a szórásértékek nem voltak kiszámíthatók, az igen nagy variációs terjedelmek (V) jól megfigyelhetőek mindkét nemnél (pl. M. 8., M. 45., M. 48. stb.). E jelenséget (melyet egyébként az átlagértékek összemosnak) szemléltetik a 8—10. táblázatok, amelyek a metrikus adatok ALEKSEJEV—DEBEC (1964)-féle kategóriák szerinti megoszlását ismertetik. Az agykoponya abszolút méreteire általánosak a nagy variációs terjedelmek, s a nagy szórások következtében a jelzők értékei is általában több kategória között oszlanak meg. Ezt a heterogenitást mutatják az arc méretei is, amelyek között egyformán előfordul a keskeny és széles, illetve a magas és alacsony kategóriájú adat is. A méretek kombinációiból fakadóan párhuzamosan jelentkeznek euryprosop, de lepto—hyperleptoprosop arcformák is. Kifejezetten nagy szórást mutatnak az orbitaindexek is, s talán egyedül az orrindexeknél látni bizonyos homogenitást. A szinte valamennyi méret és index esetében megmutatkozó nagy variációs terjedelem a népesség tipológiai heterogenitására, esetleges genetikai kevertségére utal. A vizsgálat következő lépése tehát a sorozaton belüli esetleges belső csoportok elkülönítése, amely a leletek (koponyák) kategóriákba sorolt metrikus adatainak segítségével történt jellemzésén alapszik (11. táblázat). Az analóg jellegegyüttesek alapján lehetőség nyílt két főcsoport körvonalazására. Ezek röviden az alábbiak szerint írhatók le: — hyperdolicho-hyperchamaekran, alacsony, s ezáltal kis köbtartalmú agykoponya, magas, leptomorph arccal, hypsikonch orbitával és feltehetően mesorrhin orral; — dolicho-hyperdolichokran, orfho-hypsikran, magas, s ezáltal nagyobb köbtartalmú agykoponya, keskeny-alacsony, eurymorph arccal, hyperchamaekonch orbitával és meso-chamaerrhin orral. A két főcsoport között/mellett néhány átmeneti forma található, melyek a variánsok közötti keveredést is jelzik, de ezen kívül idegen komponens jelenlétét is bizonyítják: — hyperbrachykran, igen széles agykoponya, keskeny-alacsony, mesomorph arccal, hypsikonch orbitával és chamaerrhin orral; — széles, dolichokran, nagy köbtartalmú agykoponya, igen széles, hypereurymorph arccal, chamaekonch orbitával és mesorrhin orral; — igen keskeny, ultrahyperdolichokran, chamaekran agykoponya, keskeny-alacsony, leptomorph arccal, hypsikonch orbitával és mesorrhin orral. A fenti csoportok/jellegegyüttesek (a 11. táblázat utolsó csoportját a töredékes, besorolhatatlan leletek képezik) minden bizonnyal különböző típusokkal, típusvariánsokkal azonosíthatók, s előfordulásuk, azaz előfordulási arányuk a népesség típusösszetételére világít rá. A két főcsoport előfordulási aránya mindenesetre a jelenleg ismert anyagban megközelítőleg azonos, s így egyelőre talán egyetlen típus praedominanciájáról sem beszélhetünk. Az autochtonitás, töretlen belső fejlődés, vagy migráció, infiltráció kérdése egy jövőben elvégzendő további vizsgálat feladata kell legyen, amely kiterjedve a fentiekben körvonalazott jellegegyüttesek/típusvariánsok felderítésére, illetve követésére a Bodrogkeresztúri népesség egyrészt kronológiai szomszédainak (Tiszapolgári és Badeni népességek), másrészt pedig területi szomszédainak körében e rézkori népesség eredetére világíthat rá. IRODALOM ACSÁDI GY—NEMESKÉRI J. 1970: History of life span and mortality. Budapest. ALEKSEJEV V. P.-DEBEC G. F. 1964: Kraniometrija. Moskva. APOR L.—NAGY I. 1940: Korarézkori sírok Kotacparton. — Gräber aus der Früh-Bronzezeit. Matematikai és Természettudományi Értesítő 59: 943—955, 956. BACH H. 1966: Zur Berechnung der Körperhöhe aus den langen Gliedmassenknochen weiblicher Skelette. Anthrop. Anz. 29: 12—21. 136