Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Bodrogkeresztúri kultúra népességének embertani vizsgálata (Újabb leletek Pest megyéből)

3. sír — 17—19 éves férfi A bolygatott sírból csak néhány koponyatöredék és hiányos vázcsontok kerültek a múzeumba. Az elhalálozási életkor meghatározása a fogazat, valamint a hosszúcsontok elcsontosodása alapján történt. A lelet részletesebb morfológiai vagy metrikus analízisre nem alkalmas. 2, Kutatástörténet A kora rézkori, egykori Tiszapolgári kultúra helyén, annál valamivel nagyobb elterjedési területen, a középső rézkorra kialakult az ún. Bodrogkeresztúri kultúra, a régészeti kutatások szerint autochton alapokból, töretlen helyi fejlődés során. E kultúra népességének élete i. e. 2300 és 2100 között, cca 200 évig követhető a lelőhelyeken, a feltárt és még feltárásra váró sírokban eltemetettek tehát mintegy 7 generációt képviselnek. A népesség első taxonómiai jellemzését NEMESKÉRI J. munkáiból ismerjük. 1956-ban közölt tanulmánya szerint a népesség alapeleme az előtte itt élt Tiszai kultúra neolitikus népességének mediterrán típusa, amely izoláltan élve részben megőrizte eredeti jellegeit (alacsony termetű leptodolichomorph), részben viszont gracilizálódott. Ott, ahol a népesség más népcsoportokkal keveredett, NEMESKÉRI J. szerint más, idegen elemek is felléptek (erősebb prognathia, mesokrania felé való hajlam, magasabb termet stb.) (NEMESKÉRI 1956). Egy későbbi munkájában NEMESKÉRI J. megállapítja, hogy az eredeti mediterrán típus különösen gracilizált formája figyelhető meg a népességen belül és e mediterrán típus szerinte két változata—a gracilis és klasszikus mediterrán — dominál a kora rézkorban domináns és főleg a neolitikus bükki népességre visszavezethető ún. Basic White típus mellett a polgár-basatanyai temető középső rézkori periódusában is. E mediterrán változatok NEMESKÉRI J. szerint a Balkánon, illetve a Kaukázuson át egészen Anatóliáig követhetők, s így a helyi, neolitikus eredetű etnikum mellett egy délkeletről bevándorolt másik népcsoport is megfigyelhető e lelőhelyen (NEMESKÉRI 1961a). Ez az új etnikai elem a Bodrogkeresztúri kultúra végső fázisában annyira domináns már, hogy a kultúra névadó lelőhelyén — Bodrogkeresztúron — NEMESKÉRI J. szerint már csaknem egyedülivé vált (NEMESKÉRI 1961b). ACSÁDI GY.-vel írt közös monográfiájukban NEMESKÉRI J. még egyszer leszögezte, hogy a polgár-basatanyai temetőben a népesség tipológiai homogenizációja figyelhető meg a középső rézkor periódusában, dominánssá a gracilis mediterrán válik, s a biológiai izoláció folytán erősödik a gracilizációs folyamat (ACSÁDI—NEMESKÉRI 1970). A jugoszláviai Nosa-Biserna obala lelőhelyről való leletek ismertetésekor FARKAS GY. bizonyos nordoid elemeket is felmutató gracilis mediterrán és atlantomediterrán típusokat regisztrálva, megállapítja: „... feltételezhetjük, hogy a noszai leletek egyik csoportját képezik annak az etnikumnak (vagy etnikumoknak), amely (vagy amelyek) mediterrán elemeik révén a ... péceli kultúra lakosságának antropológiai arculatát meghatározhatták" (FARKAS 1973 26—27). Egy később közreadott taxonómiai értékelésében FARKAS GY. felhívja a figyelmet a középső rézkorban már a nőknél is — szerinte szignifikáns mértékben — megjelenő brachymorph komponensre, amely alpi típust FARKAS GY. a dunántúli Balaton csoport alföldi hatásaként értelmez (FARKAS 1977). (A jelen kéziratról írt rektori véleményében Farkas Gy. felhívta a figyelmet, hogy ez a megállapítás hibásan került nyomtatásba; az angol szöveg „an" szócskája „not"-ra javítandó.) Ugyanezt állapítja meg egy másik munkájában is: ,,In der Kupferzeit erscheinen aber auch die Brachykranen, was auf die südtiefländische Wirkung der transdanubischen Plattensee-Gruppe (Kotacpart, Kis132