Maróti Éva szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 21. Szentendre, 1991)

K. Zoffmann Zsuzsanna: A Bodrogkeresztúri kultúra népességének embertani vizsgálata (Újabb leletek Pest megyéből)

tőke) hinweist" (FARKAS 1981 99). Megjegyzendő, hogy a Balaton csoportnak eddig egyetlen közölt lelete sem ismert (A. D. 1989). A Kárpát-medencei őskori embertani leletkatalógus kapcsán összegyűjtött egyedi taxonmeghatározások, 75 eset alapján azt mutatták, hogy a típusmegoszlás eltér a kora rézkori Tiszapolgári népességétől, csökken ugyanis a cromagnon-A típus aránya, megnövekszik viszont a gracilis mediterránoké (ZOFFMANN 1980). A tiszavalk-tetesi temetőből való kora és középső rézkor közötti átmeneti periódusba keltezett embertani sorozat közlése során (ZOFFMANN 1986a), újbóli összesítésre kerültek a Bodrogkeresztúri (Hunyadihalmi csoport nélküli) addig közölt egyedi tipológiai meghatározások. A kapott eredmények szerint a Tiszapolgári népességhez képest változást jelent a gracilis mediterránok dominánssá válása, ami különösen a nőknél kifejezett. Itt a vezető szerepet is átveszi ez a típus, de igen jelentős komponens a férfipopuláción belül is. A két mediterrán variáns vagy a NEMESKÉRI J. által feltételezett gracilizációval, vagy a szexuális dimorfizmussal lehet kapcsolatban. A kora rézkorban jelentkező brachymorph elem itt is jelentkezik, az eurydolichomorph komponens viszont eltűnőben van. A tanulmány zárórésze leszögezi, hogy a polgár-basatanyai temetőt leszámítva, a Tiszapolgári és a Bodrogkeresztúri népességek között lényegesebb taxonómiai különbség — az egyedi típusmeghatározások alapján — nem mutatkozik, új népcsoportok bevándorlására utaló törést (hacsak a bevándorlók típusösszetétele, típuskeveredési aránya nem volt esetleg az autochtonokéval azonos) az adatok nem mutatnak, így a két népesség egymásból való eredeztetéséről szóló régészeti hipotéziseknek az egyedi típusmeghatározások nem mondanak ellent (ZOFFMANN 1986a). A fentiekben felsorolt megállapítások tehát mind a gracilis mediterrán típus dominanciáját hangsúlyozzák, a kora rézkorban domináló cromagnoid komponens csökkenését és a brachymorph komponens szórványos meglétét jelzik. 3. A metrikus adatok értékelése Az 1984-ben számított és közölt méret- és indexátlagok (ZOFFMANN 1984) közül a Bodrogkeresztúri népesség összesített sorozatából szerencsétlen véletlen folytán kimaradtak az APOR—NAGY (1940) által közölt hódmezővásárhely-kotacparti leletek adatai, s külön szerepeltek a táblázatban a kultúra legkésőbbi fázisát jelölő Hunyadihalom csoport leletei is. A jelen cikkben szereplő méretes indexátlagok már e két töredéksorozatot is magukba foglalják (4—5. táblázat). Az átlagok az eddig közölt, következő leletek adataiból kerültek kiszámításra: Férfiak: 1. Hajdúszoboszló 1. sír (SZATHMÁRY-NEMESKÉRI 1975) 2. Hajdúszoboszló ? sír (SZATHMÁRY-NEMESKÉRI 1975) 3. Hódmezóvásárhely-Kotacpart 7/12 váz (APOR—NAGY 1940) 4. Hódmezóvásárhely-Kotacpart 7/14 váz (APOR—NAGY 1940) 5. Hódmezóvásárhely-Kotacpart 7/17 váz (APOR-NAGY 1940) 6. Hódmezóvásárhely-Kotacpart 7/19 váz (APOR—NAGY 1940) 7. Hódmezóvásárhely-Kotacpart 7/23 váz (APOR—NAGY 1940) 8. Konyár 1. sír (SZATHMÁRY-NEMESKÉRI 1975) 9. Konyár 3. sír (SZATHMÁRY-NEMESKÉRI 1975) 10. Konyár 11. sír (SZATHMÁRY-NEMESKÉRI 1975) 11. Magyartés 2(437) váz (FARKAS 1975) 12. Magyartés 6(438) váz (FARKAS 1975) 133