Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede

1981-ben Ócsára esett a választás a közös évi tárlatot illetően. A festők ezúttal a száz éve született Falu Tamásra emlékeztek. Sok új kép született ez alkalomból is, érdemekkel tűnt ki Kiss Ernő, s Magykátáról Palkó Tibor művei jelentettek újdonságot újszerű látásukkal. 1982-ben az érdi Eőry Emil önálló tárlata nyílt meg Dabason, s egy ideig ezáltal ő is bekap­csolódott a csoport munkájába. Kétségtelen, hogy a Dunaharasztin élő Ambrus Ferenc, a tököli Csollák Mihály bekapcsoló­dása a társulat tevékenységébe új színt hozna, ezért szükséges az időnkénti toborzó, az elma­radt és nem jelentkező tagok számbavétele, hívogatása. Újabb lendületet hozott az 1983-as esztendő. Ekkor a ceglédi Helyőrségi Művelődési Központ­ban mutatkoztak be Dél-Pest megye művészei. A katalógus előszavában helyesen jelöli meg Varga Sándor a megújulás zálogát a regionális műhelyek életre keltésében. Több új név szerepelt a tárla­ton — Jan Kuchta, Detzky Júlia, Eőry Emil, Gulicska Lőrinc, Gábor Éva Mária, Jóna János, Király László, Orosz László, P. Kovács Sándor, Pál Aranka, id. Rácz József, Sárközi Erzsébet —, s ez frissí­tette a vérkeringést. Arányosabb lett a hivatásos művészek és az autodidakták részvétele. A több­féle képzőművészeti műfaj jelenléte is növelte az összhatást — szobroktól a kisgrafikáig. 1983 májusában tárlatsorozat jegyében nyílt meg Kocsis László emlékkiállítása először Rác­kevén a Savoyai-kastélyban, később a szigetszentmiklósi tanácsházán és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár 12-es Galériájában, Kőbányán. Kocsis László a Nagy István Csoport alapító tagja volt, mértéke lett, egyik klasszikussá váló értéke. Élő hagyomány. Olyannyira az, hogy ezt az emlék­kiállítást is tanítványa, művészetének örököse, Somogyi György rendezte, válogatta. Ötvenegy festményt, nyolcvanegy grafikát — kész és lezárt életművet. 1984. augusztus 20-án nyílt meg a ráckevei Savoyai-kastélyban a Nagy István Csoport jubi­leumi kiállítása, melyben az elmúlt tizenöt esztendőre tekintettek vissza az alkotók. Harminc­hat résztvevő hatvannégy festménye, szobra, grafikája jelezte az újabb térhódítást. Eőry Emil révén Érd is bekapcsolódott a munkába, nem alföldi jelleggel, de elszánt útkereséssel. Ez a tárlat érzékeltette azt, hogy tovább él a Hagy István-i látásmód Bányász Béla, Nádasdy János, Kiss Emő, Hagy László Lázár munkásságában. Mindezt ellensúlyozta — s ez teremtette meg az igazi egyensúlyt — a kezdeményezők tábora: Kéri Mihály, Orci József, Somogyi György, Orosz László, Heiling György. Az is a csoport erőssége lett, hogy új hajszálgyökér támadt Reitz János, Pál Aranka, Orosz László révén, s új minőségi mérték született Kos Péter, Palkó Tibor, Zsin Judit személyében. Mindig új értéket, új meglepetést vehetünk számba, 1984-ben Puha Ferenc, Ba­logh Árpád, Orosz László, Reitz János, Eőry Emil, Pál Aranka, Kiss Ernő, Kos Péter, Bemóth Zol­tán, Orci József, ifj. Pál Mihály és Gábor Éva alkotásait. Ugyancsak 1984-ben emlékezett Qyóni Géza költészetére a csoport dabasi különkiállításán, ahol Eőry Emil, Somogyi György, Kéri Mihály, Pál Aranka remekelt és különösképpen az az Orci József, akit ,jQyóni Géza meg nem írt verseire" című illusztrációival igazságtalanul kizsü­riztek. 1985 májusában a Hagy István Csoport Budapesten, a Gabonaforgalmi és Malomipari Válla­latnál mutatkozott be, ahol érdekes összeállítást láttak az érdeklődők. Figyelmet keltettek Orosz László, Szabó Béla, Orci József, Somogyi György, Pál Aranka, Szabó Béla, Stumpf Ferenc, Detz­ky Júlia, Puha Ferenc, Pál József, P. Kovács Sándor, Kiss Ernő, Kos Péter, Bamóth Zoltán és Паду László Lázár alkotásai. Itt szerepelt a tehetséges gödöllői Bada Márta, aki Balázs János után a mai magyar cigányfestészet legkiválóbb alakja. 1985 októberében újra Monoron mutatkoztak be a csoport tagjai közös tárlaton. Egyre ma­gabiztosabb művekkel szerepelt a farmosi Horváth László, s rövidebb-hosszabb kihagyások után szobrokkal Artner Ottó Dunaharasztiról. 299

Next

/
Oldalképek
Tartalom