Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Losonci Miklós: A Nagy István Csoport két évtizede
A seregszemlék sorában jelentős volt 1987 novemberében a szigetszentmiklósi bemutatkozás. Az „Insula" csoport s annak fiataljai — Puha Ferenc, Balogh Árpád, Zsin Judit — felzárkóztak minőségben Szabó Béla, fíádasdy János, Somogyi György, Kéri Mihály értékeihez. E kisebb festői rajnak az is ereje, hogy ki-ki a maga külön gondolati, rajzi rendszerével szólal meg. Erény az időszerűség is, az, hogy Unyi István Csernobilről értekezik szuggesztív megfontoltsággal. Pál Aranka áramló színörvényléseivel, Kos Péter remek meseillusztrációkkal tűnik ki. Palkó Tibor megtalálta egyéni hangját, Orci József immár életművének alkotó sodrását. Miklosovits László szünet után újra jelentkezett, Sárközi Erzsébet finom tónusú téli tájjal szerepelt. Somogyi György váltott, új stílusban, új képi rendszerben mozog. Gábor Éva Mária, Artner Ottó, Zsin Judit pedig új művekkel biztosítja a festők sokszor hiányzó szobrászi ellenpontját. Térben, időben erősödik a Nagy István Csoport esztétikai offenzívája megyénk déli térségében, immár egyre inkább országos fontossággal. Időben az értékerősödés érhető tetten, ahogy a 80-as évek vége felé közeledünk, térben úgy, hogy a súlypont Dabasról, Qyömrőről fokozatosan kiterjed és körkörössé válik megyénk déli részében, s ez egyúttal Pest megye képzőművészeti életének nagyobb és teljesebb körű kiegyenlítődését jelenti. Ezáltal új közönség is nevelődött — a formák gondolatrögzítő valóságában a társadalmi tudat is árnyalódik. Joggal állapíthatjuk meg, hogy а Паду István Csoport mindig új elemekkel teljesítette küldetését. Úgy, hogy először az alföldi realizmus uralkodott, ma úgy, hogy ezt a jellegét megőrizve az európai és XX. századi képi fogalmazás is erősödött, miközben ezen a tájon magyar szemmel, magyar ecsettel új közönséget, új tehetségeket nevelt. A csoport hivatása az idők során bővült és változott is. Először a festőtehetségeket gyűjtötte egybe, adott számukra fontos inspirációkat, hogy a művészet jelöltjeiből festők, szobrászok, grafikusok legyenek. A művek létrejöttével időszerűvé vált a társadalmi szolgálat is, a közönség és az utánpótlás nevelése, érintetlen vidékek és tájak bevonása a kultúrába azáltal, hogy megfestették azokat, azáltal, hogy a képzőművészet élő vérkeringésébe fogadták. Megyénk déli része immár festészettel is bejárt vidék. Ezt a térséget is megszentelte a képi gondolat, lassan immár nem marad olyan szöglet, melyet ne idézett volna egy kép, rajz. Kétségtelen, hogy az első, jórészt amatőr korszakot felváltotta az emelt igényű autodidakták és hivatásos festők, grafikusok, szobrászok alkotó együttműködése, mely a fejlődés nélkülözhetetlen záloga. A rendszeres megújulás az erők átcsoportosításának és születésének jegyében történt hatékony szervező energiákkal, a társadalom és a helyi, megyei művészetpolitika fokozott figyelmével és segítségével. Most új feladat keletkezett, az, hogy meghatározzuk а Паду István Csoport holnapját. Országos újdonság lehetne, ha megalakítanánk а Паду István Csoport diákfestő tagozatát, ha megszerveznénk a megyei és országos vándortárlatok után a huszonöt éves évfordulóra a klasszikus értékké vált és most születő művek közös bemutatását 1994-ben a Műcsarnokban, s ezután külföldi seregszemléken is jelezhetnénk maradandónak bizonyult törekvéseiket egyegy mértékadó Паду István festmény társításával is. Gondolhatnánk arra, hogy minden évi bemutatón részt venne egy mestermü a névadó munkásságából, ahol Паду István-díjat, érmet, ösztöndíjat adnának át az arra érdemeseknek az addigra megvalósuló Паду István Galériában, ahol kiállítanák a közönség által is megszavaztatott legjobb művet az adott esztendőben, s átadnák muzeális gondozásra. Ez lehetne а Паду István Galéria állandó gyűjteménye. A szigetszentmiklósi és ceglédi közös műterem mellett másutt és másokat kellene létrehozni, többek között Cegléden és nagykörösön. А Паду István Csoport hároméves továbbképzését biztosíthatnánk a nyári művésztelepeken: Szentendrén, Vácott és Zebegényben — Barcsay, tiincz és Szőnyi hagyományainak szellemében, az egykori mesterek tanítványainak közreműködésével. Erről okle300
