Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kovács Gyula: Szentendrei szobrászok

Holdas György maga csinálta szobrász. Пет részesült hivatalos képzésben. Képzettségét igazából a néhai fadrusz-tanítvány, Szamosi Soós Vilmos szobrászművésztől szerezte, akitől a szobrászatra vonatkozó anatómiai ismereteket tanulta, s aki korrigálásával bevezette a klasszicista szobrászat formavilágába. Szamosi Soós Vilmos Kolozsvárról érkezvén, 1913 óta élt Szentendrén, Krúdy Gyula jó barátja és fokozottan önérzetes művész, aki sem a Horthy-, sem a Rákosi-rendszerben nem készíthetett köztéri szobrot. Portrék, kisplasztikák, de főként érmek teszik munkásságát. Ő mintázta meg az 1944-ben elhunyt Qyöre Imre gitárosnak, a régi szentendrei művésztelep hangulatteremtő üdvöskéjének a síremlékét. Ezt a kétméteres, téglalap alakú domborművet Holdas György faragta ki mészkőből. Ahhoz, hogy többet megismerjünk a 20. századi magyar szobrászatban is értékelhető munkásságának összetevőiből, tudnunk kell, hogy a 60-as években világgá ment fiúként, évekig dolgozott a pécsi uránbányában. Ahol életükért kemény munkával megfizető feltörekvő és deklasszált elemek társaságában dolgozott, az akkori hazai világ közepén, ahol nem vált külön egymástól a dolgok színe és visszája. Az élet lényeges dolgaival találkozott Pécsen, melyek későbbi munkásságában meghatározóak lesznek. Szándéktalanul is. Pécsen eljárt a Lantos Ferenc vezette szakkörbe, de nem sokáig, mert felismerte, hogy Lantos tanítási rendszere nem racionális. Aki látta Lantos Ferencnek a 70-es évek elején az egész országban bemutatott Természet, Látás, Alkotás című, a nonfigurativitás sematizmusával szolgáló kiállítását, megérti Holdas György döntését. Holdas György évtizedek során szerzett technikai készségével akár az elcsöppenő vízcsepp remegését is képes márványból kifaragni. Az övéhez hasonló technikai készség nem ritkaság a világban. Esetében azonban ez a készsége gondolkozásának is új irányt adott. Nem elégítette ki ugyanis, hogy a kemény márványból puha formákat alakítson, hogy ezek az önmagukra visszautaló lágy, puha formák mutatkozzanak szoborként. Embereket ábrázolnak szobrai, akiket a körülmények alakítottak, tapostak vagy dagasztottak, akik engedtek a körülményeknek, hogy megússzák saját életharcuk gyötrelmeit: Fürdőző, Ülő alak, Rendőr, Tribün, Parlamenti helyzetkép, Bukfenc — megannyi torz alakzat. E műveknek az a különössége, hogy nem kritikai szándékkal készültek. Holdas György a márványanyag karakterének hajlékonyságát próbálgatta, s ha már a formai ügyekben a puhaságok foglalkoztatták, az emberi puhaságok is eszébe jutottak, s a formákhoz kapcsolta őket, mint korunk dokumentumait. A Gondolkozó című kis ülő szoboralakja nem ejti tenyerébe állát, mint Rodin Gondolkodó szobra, vagy mint Dürer rézmetszetén a kép előterében ülő alak, vagy mint a reneszánsz kori melankóliát ábrázoló képek szereplői, mégis kapcsolat van közöttük. A melankólia az emberiség korszakváltozásai idején sűrűbben előforduló emberi magatartás. Belső valóságot keres makacsul, a rátörő ádáz világ, a külső valóság ellenére, amelytől a melankolikus ember viszolyog és amelyet elutasít. Holdas Gondolkozójának csak a vegetatív lét szolgál belső valóságként, ahol a növekvő külső zordonságok elől menekedvén, enyhet találhat. Holdas György kétoldalas, mindkét oldalán formációt viselő érmeket is készít márványból. E műveivel elismerést arat a közönség körében, és a soproni Érembiennálékon, ahol 1985-ben és 1987-ben nyertek díjat kőérmei. Köztéren felállított szobra nincsen. Matyófalvi Gábor 1968 óta él Szentendrén. A 70-es években a nagy hírű templomtéri kiállításokon szerepelt elsőként műveivel. Alapító tagja az 1972-ben megalakult Vajda Lajos Stúdiónak, 1975-től a Fiatal Művészek Stúdiójának, majd 1986-tól a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának is taga. Mint Holdas György, ő is maga csinálta szobrász. Kezdetben Henry Moore formavilágának hatókörében dolgozott. Ez a formavilág állt a legközelebb a fiatalember anyagtisztelő és a nemes, tiszta formák szolgálatára elszegődni akaró érzésvilágához. Elhivatottságát 133