Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kovács Gyula: Szentendrei szobrászok

és ügyszeretetét, s mindezekkel együtt anyagalakítási készségét is tanúsítják kőből és fából faragott szobrai. Anya gyermekkel című budakalászi mészkőből faragott szobra Szentendrén a Vasvári-lakótelepen áll. Szerencsés a környezet, mert segíti a fehér mészkőszobor nemes tiszta formáinak érvényesülését. Szerencsés a tojásformákból alakult szobormű térbe helyezése is, mert a formaérettre faragott fehér kő köré ültetett fák, bokrok zöld színei elevenségükkel aktivizálják e mű értékeit. A természeti és a művészi szép együttlétezését itt a napfény sokszor, sokféleképpen bearanyozza. Matyófalui Gábor grafikákat is készít. Az utóbbi években pedig kiállítási méretű reliefsorozatokat formál, amelyekben vizuális vállalkozásai olykor komoly, komor formai történés rögzítéseinek bizonyulnak. Lois Viktor művei 1976-tól rendszeresen láthatóak a Vajda Lajos Stúdió kiállításain. Ő maga 1982-ben költözött Tatabányáról Szentendrére. Tematikus mobil szobraiból rendezett kiállítását 1987-ben a szentendrei Művésztelepi Galériában láthattuk. Lois Viktor műveit ismerős életérzés kifejezéseiként fogadják és tisztelik mindazok, akik megjárták a város érdes részét, ahová a városelhasználta tárgyakat kisodorja a centrifugális erő, ahol az ócskavastelep kupacából elővillan egy teljesen épnek látszó fogaskerék, vagy egy gyerekkocsi roncs fényességét még őrző nikkelezett váza. Ezeknek a város peremén élményeknek a jelenléte opálos derengést von Lois Viktor készítményei köré. Az elromlott gépeknek, elnyűtt tárgyaknak, mint a szavaknak, jelentésük van: elégia, líra, de vádbeszéd is megfogalmazható általuk. Lois Viktort igazából csak a bizarr foglalkoztatja, bár társadalomkritikai műveinek kritikusságából kitetszik, hogy bölcs megfontolások is táplálják emócióit. Ilyen bizarrul emberi Pofozógép című műve — amely mint a folyamkotró gép kanalas kereke a sóderkupacokat —, pofoncsattanásokat termel. Erőfitogtató mobilja expandert működtet, így a gép önmagát erősíti. Úthenger biciklije akkor halad, ha nyergén ülve időnként felemelkedünk, majd ismét vissza, ráejtjük testsúlyunkat, s így csücsülésünk eredménye a haladó mozgás. Aztán meg mosógép dobjából Mosóhengerhegedűt készít, majd Facsaróhárfát. Lois Viktor alkotásai természetesen nem szépek, nem azzal a szándékkal készültek. Hatáskeltő szándékukkal a különöst célozzák. A valóság különösségeinek kér művészetével méltánylást. A külcsínre ügyet sem vető mobil műveinek forgó alkatrészei akadoznak, a részek összeillesztése inkább csak fércelés, mint pontos munka. Ez a nem egészen szándéktalan kivitelezési lazaság epikai hűséggel vall a helyről és a korról, ahol s amikor készültek művei. Bár nem némák számára a külföldi példák sem, mégis, az életből kipörgetett tárgyak ügyének felvállalásával, korunk ambivalens helyzeteinek állít emlékeket. Műveinek hatása ahhoz az érzésünkhöz társul, amely az erdőben eldobott nejlonzacskó láttán támad bennünk, amit éppen úgy árkokbokrok alá kerget és sodor a szél, mint a faleveleket, sorsuk mégsem azonos. A nejlonzacskóból nem lesz humusz, s nem tudni miként vesz részt az élet körforgásában. Ilyen megakasztó érzéseink is keletkeznek művei láttán, amelyek megtörik azt az idilli képet, amit az élet rendjéről képzelünk. Arcunk zavart lesz, mert megdöbbenni sem, nevetni sem, bosszankodni sem tudunk igazán. Különös külvárosi üzenetek. 1973 nyarán azonos feladat foglalkoztatta a szentendrei szobrászokat. A Pest Megyei Tanács igényére ötletpályázatot írt ki a Képző- és Iparművészeti Lektorátus a szentendrei Duna-parti sétányon elhelyezendő szobor tervezése céljából. Meghívott résztvevők: Asszonyi Tamás, Csikszentmihályi Róbert, Farkas Ádám, Ligeti Erika, Papachristos Andreas, Rajki László, Rózsa Péter. Az év őszén beadott pályaterveket a zsűri kiemelkedő színvonalúnak értékelte, és két tízezer forintos — Asszonyi Tamás, Farkas Ádám —, valamint két ötezer forintos — Ligeti Erika, Papach134