Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kiss Joakim Margit: A művészeti közeg változásai, a művészet rétegződése Szentendrén a hetvenes–nyolcvanas években
endrei képtár, vagy egy modern művészeti múzeum funkcióját teljesítenék, vagy azt helyettesítenék (éppen töredékességük, lezáratlanságuk miatt). Ez intézmények funkcióját leginkább a reprezentáció körében jelölhetnénk meg. Nagyobb részük ilyen értelemben funkcionál: nem pusztán a létesítés ténye szolgálhatott a párt- és állami vezetés számára hivatkozási alapul, hanem a diplomáciai gyakorlat is: évente számtalan vendéget épp ez a megtervezett funkció vonz Szentendrére, s nemcsak szűken a képzőművészet iránt érdeklődőket. A továbbiakban e fejezetben csupán érintőlegesen kívánok három, az intézményrendszert érintő vállalkozásról, illetve csoportosulásról szólni: a Szentendrei Grafikai Műhelyről, a Műhely Galériáról, illetve az Art'éria Galériáról. A Szentendrei Grafikai Műhely részleges munkahely 9 : szentendrei és más városokban élő, igen kvalifikált művészek évente egyheti időtartamra szóló alkotási lehetősége, ahol anyagot, technikai berendezést — s nem utolsósorban a nyomdászati technikában jártas szakembert kapnak segítségül a maguk művészi elképzeléseinek kifejtéséhez. A Műhely Galéria 10 és az Art'éria üzlet, más-más jogi fennállású: előbbi a Képcsarnok Vállalat egyik fiókja, utóbbi a tagok magánvállalkozása. A Grafikai Műhely 1980 óta működik, a Műhely Galéria 1981 óta, az Art'éria 1986 óta. Amellett, hogy a művek színvonala mindhárom helyen igen magas, az országos átlagot messze meghaladó, valamiképp mindhárom „intézmény" a művészek foglalkoztatását célozza. A Művészeti Alap Képcsarnok Vállalatának üzletei már a hetvenes évek közepén különböző minőségi kategóriákat alkalmaztak, mely már akkor összefüggésben volt a korábbi időszakhoz képest csökkenő állami megbízások eredményeivel. A szakma önszerveződése ugyanis minőségi kategóriába sorolással kárpótolta magát az erkölcsi és anyagi megbecsülést jelentő állami megbízások elmaradása miatt. 1980 táján egyes források szerint Szentendre közel száz művész (ideiglenes vagy állandó) lakóhelye, u s könnyen belátható, hogy a kisváros által biztosított élettér szűknek bizonyul számukra. Testközelben ugyanis nap mint nap tapasztalhatóvá vált az „őslakosok"-nak a levegő megromlására, a tülekedésre utaló ingerült panaszai; s bár az idetelepített és idetelepült művészeket ugyanaz sújtotta, amazoké annyival nagyobb keserűség volt, hogy még a becsapottság érzése is társult az újabb keletű stresszhatásokhoz. Az egymást követő múzeumalapítások, a helyi lakosság nem egyértelműen pozitív viszonyulása a művészek jelenlétéhez, a betelepülők nagy száma, az idegenforgalom szinte elviselhetetlenné váló méretei, a megzavart művészeti értékrend és frusztrált művészeti közeg fokozott izgalmi állapotot eredményezett. A művészek — egyébként természetes, önmaguk meghatározására szolgáló csoportosulásai erősen próbára tették a művészeti irányítás helyi és megyei hivatalait. így, erre a szükséghelyzetre válaszul jött létre az Alap, a Szövetség, a megye és a város közös anyagi alapjából a Szentendrei Grafikai Műhely, illetve egy másik csatornán: a Művészeti Alap Képcsarnok Vállalatán keresztül a Műhely Galéria. Ez a szitaműhely, mint foglalkoztatási lehetőség, illetve a Műhely Galéria üzlete, amely a nagyszámú szentendrei illetőségű művész eladási lehetőségeinek, sőt külföldi megismertetésének biztosított fórumot — alapfunkciójukon túl — az ekkor már gondokkal küzdő nagyszámú művészcsapat elégedetlenségének afféle levezető szelepe is volt. Sajnos, korszakunkban egyidejűleg az utolsó, amire az intézményrendszer még vállalkozhatott... A Műhely Galériából való kiválást — a csoport magját Deim Pál festőművész és a ,,Vajdások" alkották — ismét többféle meggondolás motiválta. Speciálisabban szentendrei kívánt lenni ez a csoport, mint a Műhely, fontosabb volt azonban az a törekvése, hogy a kommersznek a közelségét is elkerülje, stílusuk avantgárd jellegét hangsúlyozza. Ez a csapat — azaz az Art'éria — bár a műtárgy-kereskedelmet ugyanolyan előfeltételekkel bonyolította, mint a Műhely, rendelkezik egy külön specialitással is: egyúttal a modern 57