Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)
Művészeti központok Pest megyében - Végvári Lajos: Zebegényi művészek
a modern képlátás és formaalakítás megismerésére kell rávenni a növendékeket. Viszont a növendékek nagy része elsősorban plein air tanulmányokat akart folytatni, tájképeket festeni. A második hétre sikerült megtalálni a kielégítő kompromisszumot: délelőtt aktfestés és -rajzolás, délután két óra kroki, majd szabad témaválasztás szerinti munka. Esténként előadások hangzottak el, melyek nemcsak művészettörténeti, de művelődéstörténeti témákkal is foglalkoztak. A szakmai felszerelés gondja is megoldódott, a Képzőművészeti Főiskola szívesen kölcsönözte a legfontosabb eszközöket. Az első év sikeres volt. Ennek bizonyítéka, hogy a következő évre a növendékek létszáma megduplázódott. Új szakok is nyíltak: sokszorosító grafika, reklámgrafika és textil. Az elszállásolást megkönnyítette, hogy a honvédség nagyméretű sátrakat kölcsönzött a Baráti Körnek. A következő években felépült az iskola kempingje, mely a Közép-Dunavidéki Intéző Bizottság és a Pest Megyei Tanács agyagi támogatásával, a honvédség és a növendékek önkéntes társadalmi munkájával jött létre. Nemsokára az iskola tisztasági épülettel, hideg-meleg vizes zuhanyozóval gazdagodott és a Baráti Kör adminisztrációja számára is megfelelő iroda épült. Az esti előadások a kemping szabadtéri színpadán hangzottak el. A növendékek számának állandó növekedése szükségessé tette a szakok bővítését. Mozaik-, tűzzománc-, majd freskóosztály beindításával gazdagodott az oktatás, sőt átmenetileg formatervezéssel is foglalkoztak. A sokféle szak újabb tanárok felkérését tette szükségessé. Kezdetben az új tanárok meghívása a már iskolán dolgozó tanárok baráti kapcsolatai révén történt. Ám amint egyre határozottabb követelménnyé vált az iskola profiljának és célkitűzéseinek megfogalmazása, az új tanárok kiválasztása is ennek megfelelően történt. Ennek ellenére a legtöbb meghívott csak egy-két nyarat oktatott az iskolán. A távozások részben a tanárok másfajta nyári elfoglaltságával, részben az iskola programjával való egyet nem értéssel magyarázhatók. Ebben a vonatkozásban sokféle vitát rendeztek, hogy tisztázzák a nézetkülönbségeket. A harmadik-negyedik évtől kezdve a tanárok jelentős része az egykori Bauhaus elveit tartotta követendőnek. Kimondták, hogy az iskola nem tartja feladatának a felsőfokú képzőművészeti képzésre való előkészítést. Az ekkortájt elfogadott program szerint a kreativitást kívánja előmozdítani, ezért a hagyományos modelltanulmányoknál fontosabbnak tartották a különféle technikákkal, anyagokkal és módszerekkel való megismerkedést. A program szerint a növendékeknek minden évben más és más osztályon kellett dolgozniuk. A „kreativitás" és a tanárok által „vetésforgónak" nevezett tanulmányi módszer következtében az iskolán másodrendű fontosságúvá vált a természet utáni rajz és festés. A növendékek nagyobb része nonfiguratív és ornamentális feladatokkal küzdött. A nagyon szigorúan végigvitt koncepció miatt több növendék elkedvetlenedett és nem tért vissza. Átmenetileg megcsappant a résztvevők száma is. Ez volt a szituáció a szabadiskola tízéves fennállása idején. A tanári kar megvitatta a helyzetet és úgy döntött, hogy szabadabb folyást kell engedni a spontán szándékoknak, a növendékek óhajainak, elvárásainak. Ennek a koncepciónak a következtében egyes tanárok nem vállalták tovább a tanítást, újak meghívása vált szükségessé. A második évtizedben az iskola megújult, visszatértek a modell utáni munkához, a plein air tanulmányokhoz. Az iskola újrafogalmazott programja azt hangsúlyozza, hogy minden emberben megvan a művészet iránti fogékonyság, a vágy a saját személyiség gazdagítására. Ezt az ismeret iránti igényt és az önkifejezés kísérletét segíti elő és irányítja a tanári kar. Az iskola nem művészeket kíván nevelni, elsősorban a vizuális kultúra terjesztőivé szeretné formálni növendékeit: ennek 278
