Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

Szamosi Soós Vilmos személyében ugyan 1921 óta volt a városnak ismert szobrász lakója, foglalkoztatásáról azonban nem tudunk. Korábban készített szökőkútszobra áll a művésztelepet létesítő polgármester, Starzsinszky egykori villája kertjében (Sziget utca), s készült reliefje a plébániatemplom részére, de ezt nem helyezték fel. Az első köztéri szobrot, Szabados Béla Festegető leánykáját 1960-ban a Móricz Zsigmond Gimnázium (ma szakmunkásképző iskola) előtt állították fel. Ez a szobor tipikus 1,4 ezrelékes munka: a 45/1961. (XII. 9.) kormányrendelet által szabályozottan állami beruházásokból — ilyen volt a gimnázium építése is — képzőművészeti dekorációra fordítható összegből készült. Becsületére a művésznek, zsánerszobra az intézmény rendeltetéséhez, valamint a hely szelleméhez egyaránt igazodott. Merőben új helyzetet teremtett Kucs Béla megjelenése a városban. Őt megyei kapcsolatai afféle „aulikus" szobrász rangjához juttatták. Kucs egyetlen nagy ötlettel, a Szoborkert kigondolásával és létrehozásával a szoborszűkében leledző Szentendrét tette meg az ország köztéri szobrokkal legjobban „ellátott" városává. Az elgondolás lényege helyi körben jól ismert. Kucs a lakása-műterme szomszédságában fekvő Ábrányi-villa gazdag kultúrflórájú kertjével egybenyitható kertjében összegyűjtötte és kiállította azoknak a köztéri alkotásoknak 1 : l-es léptékű gipszmintáját, amelyeket a kortársak műtermében, a bronzöntő vállalat és kőfaragó vállalat depóiban fellelt. Az elvi kérdést félretéve — azt ti., hogy a lektorátusi zsűrik szűrőjén átment köztéri alkotások gipszmintái mennyiben reprezentálják a 60-as évek sokirányú magyar szobrászatát, egyáltalán a mindenkori kortárs szobrászatot — két súlyos tévedés rejlett az 1965. augusztus 20-án ünnepélyesen megnyitott Szoborkert koncepciójában. Az egyik — nyilván szubjektív indítékú, egyéni esztétikai megítélés dolga volt —, hogy Kucs Béla igen nagy mennyiségű szobrot gyűjtött be, halmozott fel, zsúfolt össze a tárgyak (80—100 db) számához képest mindenképpen kicsi területen. Majd azzal növelte a zsúfoltságérzetet, hogy a szobrok egymástól való izolálására örökzöldek telepítésével fülkéket képzett ki. A másik tévedésnek bizonyult, hogy gipszeket helyezett szabad térbe. Egy-egy téli időszak a gondos védelem s a kísérletképpen.alkalmazott műanyag festék ellenére jelentékeny kárt tett a gipszminták állagában. A megyei keretből létesített és fenntartott, 1965—68 között a város kezelésébe utalt Szoborkertet a múzeum 1968 elején vette át a várostól. Kucsot mint szoborkerti gondnokot vette alkalmazásba, mellette dr. Berecz Ferencet restaurátornak. Kucs 1969. március 31-ig állt a múzeum kötelékében. Őt a pályakezdő, 1964-től Szentendrén megtelepedett Csikszentmihályi Róbert követte a gondnokságban. Csikszentmihályi az 1968 szeptemberétől művészettörténészként alkalmazott Petényi Katalinnal egyetértésben belevágott a kert átformálásába. A szükséges selejtezéseken túl is próbált esztétikai rendet teremteni a szobrok számának csökkentésével, átrendezéssel. Hasonló szellemben járt el e sorok írója, akinek a 70-es évek elején ugyancsak gondja volt a Szoborkerttel, a koncepción annyit módosítva, hogy a rendelkezésre álló és még felhasználható gipszek állományának fokozatos lecserélésével a kertet „az élő magyar szobrászat muzeális értékű gyűjteményévé fejleszti. Legava alkotóink maradandó anyagban kivitelezett, törekvésüket érdemben képviselő szobraik beszerzésével." E minőségi átformálás igényével vásárolta meg Vilt Tibor Kentaurját, Borsos Miklós Pásztorát, kérte kölcsön Vilt Üdvözlet Velencének szobrát. Ez a muzeológiai szempontból tartalmas koncepció nem teljesedhetett ki; a Pest megyei Múzeumok Igazgatósága a hetvenes évek közepén megszüntette a sok terhet-gondot, kevés eredményt hozó Szoborparkot, helyén létesítette a Kerényi Jenő-múzeumot s a város itt képezte ki ünnepi fórumát Csikszentmihályi Róbert felszabadulási emlékművével. 26