Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Művészeti központok Pest megyében - Bakonyvári M. Ágnes: Vác képzőművészete

kozásaiban, úgy a képépítésben is szűkszavú. Kevés eszköz felhasználásával igyekszik megfogalmazni élményeit. A képteret szinte néhány vonallal bontja részekre, s ezzel a tagolással egy tájegység arányait érzékelteti. A Nyírségi dombok című festmény néhány vonalához kizárólag a barna szín árnyalatainak használata társul: az egyszerű formákhoz a monokrómia. Az egyszerűsítés, a tisztaság és béke utáni vágy ezért különös szeretettel fordul a tél világa felé, melynek fehérsége jelképi értelművé válik a munkákon. Cs. Паду figurális alkotásain az emberi alak leginkább tájhoz kötődik, mértéket jelöl vagy tipikus cselekvéseket idéz meg jelzésszerűen. Zenélő' figura című festményén a női alak az egész képteret kitölti. A test néhány vonallal történő, de mégis erőteljes jelzése, valamint a kék szín csaknem monokrómiához vezető uralma érezteti a zenész tevékenységének átszellemültségét, általa a természetfeletti valóság megközelítését. Hiduégi Valéria korai művein az emberi alak a központi motívum. A stilizált test hétköznapi vagy ünnepélyes szituációkban jelenik meg, színezése eltér a valóságostól. A forma- és színviszonyok egyaránt szimbolikus tartalommal telítettek. Ezek a művek felvetik már azokat az emberi létre vonatkozó filozofikus kérdéseket, melyeket a festő későbbi, absztrakt munkáin ragad meg találóan, egyénisége szerint. Az ezüst és arany monokróm képeken nem szerepel az emberi figura. Az absztrakció nem geometrikus elemek szervezett rendjében mutatkozik meg — megfoghatóságot, eldönthetőséget, egyértelmű értékelhetőséget éreztetve. A szövevényes vonalháló éppen kiszámíthatatlanságot, többértelműséget jelez. Ám az alkotó ebben a rendezetlennek tűnő képi világban is egyensúlyt teremt, hangsúlyokat jelez, utakat, sőt célokat sejtet. Biztonságérzetét nem a külvilág eseményei adták, de énjének értékrendje, ennek szilárdsága, a tárgyi, anyagi világjelenségei, a fizikai események között is képes rendet teremteni — ezek kavargásában is biztonságot nyújtani. A szövevényes vonalháló a képek közepe táján megtörni látszik — ürességet is éreztetve, de a kiszámíthatatlanság megszűnésének reményét is felkeltve. A bonyolult szövevény tisztulni is látszik, szabad tereket is enged. A vonalak irányai határozottakká válnak — szinte célokat mutatnak. Mizser Pál festői attitűdjének alapvető sajátossága a szimbólumteremtés. E törekvésének alapja a vizuálisan felfogható jelenségek tartalmi összetettségének érzékeltetése. Ennek képzőművészeti megfogalmazására pályája elején az absztrakció módszerét választotta. Ezáltal találta meg azt a legegyszerűbb kifejezési formát, melybe élményeit teljes összetettségükben belesűríthette. Színes grafikáin ragaszkodik a határozott kontúrhoz, majd a klisék elcsúsztatásával líraivá lazítja őket. A papírmintával kialakított kemény formákat oldószerrel teszi könnyebbé, légiessé. A technikai eljárások azonban sohasem öncélúak. Míg a motívumok, formák egymáshoz való viszonya többszólamúságot érzékeltet, addig a technikai megoldások a müvek sorozatán a keletkezés — kiteljesedés — széthullás folyamatát szuggerálják. E gondolat megfogalmazásának lehetősége egy monumentális művön, a váci Szőnyi Tibor Kórház gobelinjén teljesedik ki, hogy más oldalról közelítve a kérdést, új müalkotáscsoport teremtésére indítsa Mizsert. így találkozunk hasonló valóságértelmezéssel, kompozíciós megoldással a kubizmus formai jellemzőit felhasználó műveken, melyek a több nézőpontúság egyidejű megjelenítésével tárják fel a motívumjelentészónáit, valamint azokon az alkotásokon is, melyek szabad asszociáció alapján kapcsolnak össze bizonyos valóságelemeket, s hagyományos rendeltetésüktől megfosztva újra értelmezik őket. A képi motívumokat belső lényeg metaforikus megjelenítéseként alkalmazó festmények azok is, melyek táji elemeket, az ég és föld nagy kiterjedésű tereit szembesítik egymással — ezzel ismételten visszatérve a keletkezés — kiteljesedés — széthullás gondolatsorához, melyben az önálló, vezető szólam az életigenlésé, az értékeket őrző, újrateremtő alkotóerőé. Markó Erzsébet tájképeket fest. E hagyományos műfaj olyan kifejezési lehetőséget kínál a művész számára, mely alkalmas világ- és emberértelmezésének megfogalmazására. Nonfigura239