Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Kovács Gyula: Szentendrei szobrászok

ristos Andreas — díjjal jutalmazta a pályázatot. A pályázat nyertese Parkas Ádám, betonból készített Köszöntő című szobrát 1980-ban állították fel a pályázatban megjelölt helyen. Asszonyi Tamás Ivókútja a Bodor-ház előtt kapott helyet, Papachristos Andreas Zene című kompozíciója Esztergomba került, Ligeti Erika tagolt, hengeres oszlopra helyezett képkeretet ábrázoló szobrot készített a festők városa köszöntő szobrának, Csikszentmihályi Róbert napórát, Rajki László Kezet kiáltó madárral, Rózsa Péter a toronyforma képzetével is társuló női alakot. Bizonyították jó képességeiket a szentendrei szobrászok. Ez a sok tekintetben sikeres és jó eredménnyel zárult pályázat tanulsággal is szolgált számukra. Megtudhatták, miként gondolkodik a város. Zsűrizés előtt a beküldött pályaterveket együtt látva, többen úgy vélték, hogy a helyhez illő plasztikát Csikszentmihályi Róbert és e munkánál tervezőtársa, Kocsis Imre találták ki Napóra-tervükkel. Munkájuk a pályázati kiírás kívánalmait teljesítette, miszerint a Duna-parti íves kanyarban lévő kőpárkányhoz architektonikusan jól alkalmazkodott. Meggyőző erejű a dekoratív hatása, s még a szimbólummá válás lehetőségét is magában hordozta. Mindeme látványra vonatkozó igények teljesítésén túl, a Napóra-terv még a hely történés-éhségét is jobban csillapította volna azzal, hogy időt mér. Talán ez a tény, hogy a szobornak gyakorlati funkciója is legyen, váltott ki értetlenséget a helyiekből. Igen, Csikszentmihályiék a fővárosból helyiérdekű vasúttal megközelíthető Szentendrére gondoltak, a népszerű kirándulóhelyre, ahol a természettel is közelebbi kapcsolatba kerülnek a bérházak lakói, akiknek számára élményt jelentett volna, ha a budapesti utcai villanyórák helyett itt Szentendrén napóráról olvashatják le a pontos időt. E gondolat biedermier jellege kétségtelen, de ez nem jelentkezett a terv formai tényezőiben. Mégsem kapott rajta a város, pedig a két tervező joggal hihette, hogy igen. Hiszen a városnak hivatali feladata, hogy vendégei s polgárai kényelmére gondoljon elsőként minden cselekedetében. Ám az új, kívánatos szellemi arculatát kereső Szentendre felülemelkedett e kisszerűségeken, s a zsűrivel egyetértve azért választotta Farkas Ádám pályatervét kivitelezésre alkalmasnak, mert „korszerű formanyelvezete" van. A korszerű formanyelvezet, mint kielégített igény rögzült az írásos határozatban. Tehát a korszerű formanyelvezet dönti el a pályázatok sorsát — állapították meg a szentendrei szobrászok. És a steril, tiszta formák a jellemzői a korszerű szobrászi nyelvezetnek — csodálkoztak azok a szobrászok, akik éppen nem a steril, tiszta formákban keresik korszerű mondandóik közlésének eszközét. A korszerűség igénye a 70-es évek kezdetén jelentkezett a hazai napi és heti sajtóban, és az európai művészettől való lemaradásunkat panaszolta. A korszerűség ködös, homályos ténye, mikéntje nem bízatott csupán képzőművészeink egyéni megítélésére, a korszerűség az elméleti szakértők vétózhatatlan mércéje lett. Csak napjainkban ocsúdnak képzőművészeink, hogy a nyugati képzőművészet szolgai lemásolása nem saját igazságaik korszerűsége. Farkas Ádám 1968-ban a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után, ahol Mikus Sándor tanítványa volt, Párizsba utazott. Ott az Ecol Superior Des Beaux Art szabadhallgatója lett, miközben Emil Gilioli műtermébe is eljárt, akivel tanítványi kapcsolata barátivá alakult. ,,Tőle tanultam az anyag megmunkálásának igényességét, a játékos gondolkodást, a dolgok fejreállításának merészségét, s a szellemi szabadságot" — vallja kapcsolatukról Farkas Ádám. Párizsi tartózkodása előtt, de még visszaérkezése után is egy ideig márványból, mészkőből és andezitből faragott ülő, álló és fekvő testhelyzetű figurális szobrokat. Ezeknek a nyugalmas rendet sugárzó kifejező szobrainak jó hatását anyaguk is erősítette. Hiszen ha a természet formaalakulásával rokonságos módon keletkezik a forma, az anyag a maga jelentésével is hozzájárul a szobrász jelentéséhez. A szentendrei pályázaton nyertes művében, amely a Köszöntő címet kapta és fes135