Lóska Lajos szerk.: Művészettörténeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 20. Szentendre, 1990)

Szentendre képzőművészete 1945–1985 - Tóth Antal: Szentendrei művészet 1945 után

A Szentendrei Festők Társasága átalakítása és megszüntetése A művésztelep, ill. az azzal egyet jelentő, 1928-ban alapított Szentendrei Festők Társasága a harmincas évek második felére jellemző szervezeti zártságát a világháború alatt némileg feloldotta. 1939-ben művésztagjai közé választotta az 1929 óta a telepen tartózkodó Kántor Andort és összeomlott magánéletéből Budapestről Szentendrén menedéket kereső és találó Deli Antalt, 1942-ben az 1938 óta Zenta utcai házában letelepedett Ilosvai Varga Istvánt és — többek emlékezete szerint — Qöllner Miklóst. Ilosvai nem élt a beválasztással, sértődötten, hogy csak ekkor következett be, rögtön lemondta. Paizs Qoebel 1944 novemberében bekövetkezett halálakor érthető módon már semminemű szervezeti élet nem folyt, megüresedett helyére csak a világháború befejeztével választottak új tagot. A világháborút követő társadalmi mozgás és gyökeres mélységű átrendeződés a telepet ill. a társaságot sem hagyta érintetlenül. Az addig korlátozott létszámú és ezt a számbeli kötöttséget szigorúan őrző társaság 1945—47 között korábbi létszámát jelentősen felszaporította. A visszaemlékezésekben eléggé összefolynak az évek és események, a dokumentáció pedig nagyon hiányos, így 1945 nyaráról egyedül Apáti Abkarovics Béla felvételéről láttunk értesítést Jeges Ernő aláírásával, ugyanakkor egy augusztusban kelt szubvenciókérésben már húsz teleptag lakhatásának biztosításáról esik szó. Megítélésünk szerint a helyzet dramatizálásának szándékával, ugyanis ekkora létszámot a mellékhelyiségek belakásával sem tudott volna fogadni a telep, de a társaságba beválaszthattak ennyi tagot. Akármikor is volt a beválasztás, egybehangzó vélemények szerint 1946 nyara a honfoglalás: Miháltz Pál, Qöllner Miklós, Schubert Ernő, Fónyi Géza, Korniss Dezső egyidejűleg foglalta el helyét. Ebben a helyzetben választják be — ez említetteken kívül — Czóbel Bélát, Ilosvai Varga Istvánt ismét, Hovotny E. Róbertet, Kmetty Jánost, Bán Bélát, Qadányi Jenőt, Domanovszky Endrét. A régiek közül teleptagok maradtak: Barcsay Jenő, Bánovszky Miklós, Bánáti Sverák József, Kántor Andor, Deli Antal, Jeges Ernő, Pándy Lajos. E két utóbbi rövid ideig. Bár megoszlanak a vélemények, és Qrábert, Perlrottot, Diener Dénest később érkezőnek tudják, több visszaemlékezés viszont azt mutatja, hogy Korniss és Qráber 1946-tól közösen kaptak műtermet a különálló épületben (korábban Onódi lakrésze, majd „Médi háza"), Dienerék pedig 1946-ban a filagóriában laktak, Perlrott esetleg csak Rozgonyi 1948-ben bekövetkezett halála után lett beválasztva. Kántor 1947-ben kelt támogatáskérő levelében 23 művésztagról szól. Ez csak úgy lehetséges, ha ez utóbbi három művészből kettő már a telepen tartózkodott, függetlenül beválasztásuk időpontjától, és Jeges, valamint Pándy még teleptag volt. Az átrendeződés és bővítés, ahogy a névsor mutatja, radikális volt és alapvetően változtatott a telepiek művészetének összképén, többféle kérdést vet fel és többirányú tanulság levonását követeli. Ami az élre kívánkozik: ez a személyi állományban végrehajtott változtatás a harmincas-negyvenes években kialakult személyi-művészi rokonszenvre és érzelmi szintű politizálási konstellációkra ment vissza. Elég köztudott, hogy a kolónia indulásakor a naiv hittel deklarált szemléleti egység, felfogásbeli közösség soha nem alakult ki. A harmincas években pedig határozott polarizálódásnak lehettünk tanúi. Jeges Ernő, Heintz Henrik egészében, Bánáti Sverák József, Pándy Lajos és Rozgonyi László részben, Bánovszky Miklós, Onódi Béla érintőlegesen a hivatalos művészet, a római iskola hívévé szegődött, ill. hatása alá került, Bánovszky, Onódi és Pándy kivételével római ösztöndíjat élvezett. (Barcsay és Pirk is megkapta.) A telepiek kisebb része, így Barcsay, Paizs Qoebel, Kántor és Deli Antal a korszak modern festői törekvéseit képviselték, társadalmi és művészeti kapcsolataikat ebbe az irányba építették ki. A liberális és radikális polgári művészeti szervezetek, a Szinyei Merse Pál Társaság, KUT, UME különböző minőségű 11