Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából

Delhányi (Dlhányi) Zsigmond 1824—1900 ra ugyancsak szlovák nyelvet beszélő Pest megyei faluba.

1 Idősebbik fia már az aszódi kisgimnázium tanulója, a kisebbiket is odaszánja, de a magyar nyelvben még gyakorolnia kellene magát. A szomszédos falu, Rákospalota evangélikus rektora, öreg Simon Pál szerzett számára cseregyereket, Tóth bognár mester uram fiát. Tanuljon a két gyerek nyelvet Palotán és Csiktarcsán. így került Szuhovszky József preceptor keze alá Tóth Pista. A rektor ugyanis maga helyett preceptort tartott, mivel a jegyzői tisztet is betöltötte, helyette a segédtanító foglalkozott inkább a gyermekekkel. A palotai cseregyerekre hamar ragadt az új nyelv, hiszen vele a Liptó vármegyéből származott nevelőmamája csak saját nyelvén értethette meg magát. A fiú Lukács János harangozó felügyelete alatt jól érezte magát. Karácsony előtt a kis nebulókra fontos feladat hárult, a rektor minden családhoz küldött sütött ostyalapot, azért ajándék járt, melyből a fiúk is részesültek, mert az ostyahordásnál verseltek, a karácsonyi köszöntővel ablakok alatt kántálva énekeltek. Hatvanhat évvel később Tóth István, a 41 évig rákospalotai bíróságot viselt öreg megírja életrajzát, s ki is nyomatja.

2

Emlékezéseiben az időben néha téved, ami nem is csoda. Életrajza szerint 1834 őszén került Csiktarcsára, s a következő év januárjáig tartózkodott ott. Három évet tévedett, melyre abból tudunk következtetni, hogy leírja Petőfi, akkor még Petrovits Sándor kirándulását Aszódról Csiktarcsára. A karácsonyi vakációt töltötte ott osztálytársa, Király Károly szüleinek vendégszeretetét élvezve. Király Károly csak 1837/38. tanévtől járt Korén professzor keze alá Aszódon. Ugyanakkor Petőfi a kisgimnázium syntaxista, második évfolyamának tanulója.

3 178