Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Jakus Lajos: Életképek Petőfi diák- és ifjúkorából
A vendégeskedés Petrovits István szabadszállási mészáros és Király rektor korábbi kapcsolatára utal. Bizonyság erre, hogy az öreg Petrovits Királyéknál fog találkozni a fiával. A meghívás tehát nemcsak az osztálytársnak szólt. Indítéka volt az apák kapcsolata is. A Király Károly társaságában megérkezett vendéget előbb „a szalonszobában" fogadják. — „Amint reggelizés után kijöttek az udvarra, a vadászfegyvereket sorba állítva dévajkodtak, én is odahúzódtam — írja Tóth István —, Petrovics valaki által megtudta kilétemet. No fiú gyerünk, nekem mondja Petrovics, te meg öcsém vedd föl a szeredást ha lövünk te is kapsz a farkából." A kis Tóth Pista sértve érzi magát. Új, bundás kabátját bizony nem koszolja össze a girhes tarisznyával. „Téved Petrovics úr, ha azt hiszi, hogy tarisznyahordozója leszek" — válaszolta öntudatosan. A nagy múltú intézetekben, kollégiumokban a kisdiákok urazták a nagyobbakat még századunkban is. A vadászok szétválnak, Pistának sikerül a csabai határ felé egy nagy nyulat lőni. Hazatértük után, amikor kihozzák az udvarra a lőtt nyulat, Petrovics megjegyzi: „még ilyen derék nyulat nem minden bokorban találni, ilyen fiatal vadásztól nagyon szép és dicséretes. — Nem hiába mondja a magyar, hogy csak laktán ismerhetjük egymást, szólék én, és ha vele hálunk" — toldja meg Pista. Az elindulás előtt Petrovics Sándortól tett megjegyzésre az érzékeny fiú elégtételt kapott. „Petrovics azután rágyújtott a makrapipára" — szól tovább az emlékirat. Az aszódi tanulóéveket taglaló Petőfi-irodalom sokat fogalkozott a diákok között folyó dohányzással, amit professzoruk természetesen tiltott. Nem komoly dohányzásról kell szólnunk, csupán a felnőttek utánzásáról, hogy őket is annak tekintsék. A felnőtt-viselkedés másolásának többi jele is megmutatkozik a 15. évét betöltő Petőfinél ezen a vendégségen. Karácsony másnapját követi János neve napja, melyen ünneplik Király rektor urat. Petrovics Sándor köszönti fel, ami könnyekig meghatja. Ekkor fia felé fordulva mondotta: „látod fiam ilyen emberből aztán biztosan lehet valami". A János-napi ebéd után — szerintünk néhány nappal később —, december 30-án, vasárnap történt: „Szuhovszky ebéd utánni órák közt a kapu előtt két könyvet szorongatott a hóna alatt, én is kint ácsorogtam azután Petőfy is az utczára lépett megszólította a preczeptor urat, hogy min töri a fejét, mondván Szuhovszky mitagadás édes Sándor öcsém látogatni ígértem a czinkotai papékhoz (persze volt ott egy pár bogárszemű csibiske is), de ha templom után lesz is, azt nem szabad elmulasztani, arra azt mondta Sándor, hogy a szó teszi az embert, és ha másként nem tehetné adja ide azt a könyveket, jegyezze meg a textust, úgy elámítom ezt a tótokat, hogy a szemük is könybe lábad örömükbe, erre preczeptor azt mondotta, hogy nagy hála érzéssel fogadná a felajánlott barátságát, de a princzipális urat nem szabadna így megtréfálni, azt megtanultam az elődömtől." Ez utóbbi megjegyzés az előző preceptorra vonatkozik, aki egy alkalommal másra bízta a könyörgés végzését, melyért megrovást kapott. Szuhovszky csak a könyörgés elvégzése után mehetett Cinkotára Jakubovics Pál prédikátorékhoz vendégségbe. A nagy papi családban nyolc fiú és egy-két lány lehetett. A fiútestvérek közül János és Mihály Petrovits Sándorral együtt járt az aszódi kisgimnáziumban. A legidősebb fiú, Pál később mezőberényi tanító, szintén Petrovits Sándor barátja. Pált és testvéreit „a magyar nyelvhez és nemzetiséghez forró szeretet" arra ösztönözte, hogy nevüket 1847-ben Keményre magyarosítsák. 4 Kemény Pálnál tartózkodott Mezőberényben vendégségben húga, Mária, vele történik meg az a rendhagyó leánykérés, mely hasonlót nem jegyeztek fel. Greguss Ágost esztéta, Petőfi költészetének későbbi kritikusa, Mezőberényben, amikor belép Kemény Pál szobájába, s ott meglátja annak húgát, hozzá első szava: Akar-e a feleségem lenni? A meglepett lány nem jött zavarba, így felelt: Akarok! A családi hagyomány így tudja a leánykérést, mely házassággal végződött. Tóth István emlékirata Petrovits Sándor és Király Károly csiktarcsai látogatásának befejezéséről így ír: „így lett másnap a szívesen látott vendég távozásával az apostolok oszlá179
