Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

Szász Károly Keménynek erről az útjáról a következőképpen emlékezett meg: „Gazdag tanulmányai, melyeket a politika, jogtudomány és történelem terén tett s melyeket, 1839—40-ben, másfél évig a bécsi egyetemen természet-, végy- és boncztani tanulmányokkal egészített ki (melyeknek az általános érdekességök felé forduló ismeretvágyon kívül, mint regényíró akarta hasznukat venni), minél több eszmekinccsel gazdagíták, annál jobban nehezítették, nem az ön szellemében való feldolgozást s assimilatiot, hanem a könnyű és világos formába öntést, a mire folyvást törekedett."

36 Meglehetősen gyermekes feltételezés a természettudományoknak ilyen, kifejezésgátló hatást tulajdonítani (bár a szaknyelv kiforratlansága okozta nehézségeket el kell ismernünk), de nem is ez a fontos az idézetben, hanem az, hogy a Keményt jól ismerő szerző e diszciplínák írói indíttatású tanulmányozását tulajdonította Keménynek. Ebben lehet valami, bár műveiben inkább csak a hatásait sejthetjük meg a bécsi útnak, mintsem az előzményeit. NÉMETH G. Béla szerint Kemény ,,A bécsi egyetemen ... orvostudományt is hallgatott, s a kezdő pozitivizmus eszméire, köztük a biologizmuséira erősen fölfigyelt. Sőt, a nyugati szocialisztikus eszmékre, törekvésekre is."

37 BARTA János vélekedése pedig az, hogy Kemény bizonyosan felfogott valamennyit ,,.. .az akkoriban ébredező modern természettudományokból; itt, ha rendszertelenül is, de többel kell számolnunk, mint a bécsi orvosi leckékkel".

38 SŐTER István is lefokozta a bécsi másfél év jelentőségét, mégpedig éppen Keményre hivatkozva. Mint írta ,,Az irodalomtörténészek Keménynek a bécsi egyetem orvosi karán hallgatott féléveit hozzák kapcsolatba regényeinek »lélekboncoló« módszerével. Holott Wesselényi Miklóshoz szóló levelében (1846. március 14.) ezekről a tanulmányairól, melyek jogi és történettudományi képzését követték, Kemény meglehetősen józan szerénységggel emlékezik meg: »két évig anatómiai és pathológiai leckéket jártam. Ezek szépek voltak ugyan, de előbbi pályámmal összefüggésben nem állók, s oly természetűek, hogy naponként nem búvárkodva bennek könnyebben feledjük, mint megtanoltuk. S nekem most e tanokról csak igen általános s fölötte homályos fogalmaim vannak.« Valószínű, hogy Kemény fiziológiai szemlélete irodalmi példák, és a természettudományos divat hatására szilárdulhatott meg."

39 Mindez valószínű, de nem biztos. A bizonyos az, hogy Kemény, éppúgy mint Szász Károly, a természettudományok tanulmányozása céljából járt Bécsben. Mégsem pontosan ugyanazokat a tárgyakat kívánta megismerni. Ennek nyilván egyéni adottsága és érdeklődése volt az oka, de aligha tévedünk, ha a választás során egy másik enyedi professzor, Köteles Sámuel hatására is gyanakodunk. Ismét felvéve az életrajz fonalát, azt látjuk, hogy Bécsből „Szász Károly 1820 őszén visszatért Marosvásárhelyre, s pár héttel később az enyedi kollégium helyettes jogtanárának hívta meg... egy ideig mint Mohai [Károly] helyettese működött, majd annak 1821. szeptember havában bekövetkezett halála után őt iktatták be a jogi tanszék rendes tanárának."

40 S ettől kezdve, kivéve az 1834-es országgyűlés és a szabadságharc idejét, haláláig tanár volt. S éppen ez a tanárság volt az, amit Kemény Zsigmond annyi hálával emlegetett. Erdekünkben áll hát Szász Károly tanári (és ettől jórészt elválaszthatatlan tudósi) portréját fölvázolnunk. Az előzőekben már találkoztunk a gyermekét tanító Szász Károllyal, e gyermek kamaszkori naplóját idézve. Olvassuk tovább most ezt az emlékezést! „Egyszer egy szünidőn hazajött az országgyűlésről apám, 's jere kicsi fiam, igy szólott hozzám, hallván mikép kínlódom rossz tanítóimmal sikertelenül — jer! én megtanítlak téged hamar olvasni, most tanoltam Kolozsvárt egy furcsa módot! S elé vévén engem, a' hangoztató módszerrel, egy nap alatt tökéletesen, folyvást tudtam olvasni."

41 E kis részletből a megjegyezni való az, hogy Szász az országgyűlési elfoglaltsága mellett is figyelte a pedagógia tudományának alakulását, s kapva kapott az előtte merőben ismeretlen módszeren, s amint lehetett meg is próbálkozott alkalmazásával. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hangoztató módszert Szőnyi Nagy István már 1695-ben alkalmazta, csakhogy eljárása elfelejtődött, s egészen a múlt század közepéig a silabizáltatás divatja járta.

42 Szász Károly tehát valóban újdonságnak tekinthette a hangoztató módszert. 85