Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

A most vizsgált naplóban, a továbbiakban, az iskoláskori emlékek sorában is előbukkan a pedagógus apa, Szász Károly, képe: ,,A' harmadik évben már csakugyan elkezdődött a latin nyelv tanolása, de nem azon avult slendrián modorban, melyben eddig. Édes apám dolgozott egy latin nyelvtant, népszerűét, könnyűt, melyet Péterfi Albert (akkor még professor) birált és piszkolt-be. E' mellett a' magyar nyelvtan 's a' földleirás is erélyesen folytak, mind kettő hasonlóan édes apámnak igen jó kézikönyvei vagy inkább iratai szerint. Mind ezekben s' főkép a' számtanban — mely az iskolában inkább el volt hanyagolva mint kell vala — nekem nagy segédemre szolgált az édes apám vezetése. Mint első fiu és egyszersmind részint ezért, részint sebes eszem, fogékonyságom 's szelídségemért kedvence apámnak — én részesültem minden testvéreim közt legnagyobb mértékben tanításából. Egy nap se múlt melyen velem ne tanult 's igen sokszor bajlódott volna velem."

43 E részletből a tanár Szász Károly polihisztorságáról, kísérletező és ambiciózus pedagógusságáról szerezhettünk tudomást, s arról, hogy tanítványai (ezúttal saját gyermekei) között a tehetségük szerint különbséget tett.

44 Eljárását lehet kivételezésnek, de lehet tehetséggondozásnak is nevezni. Mint már futólag szó volt róla, ebben a megkülönböztetett bánásmódban részesült Kemény Zsigmond is diákkorában. Meg is írta róla a vaskalapos és Szász Károlyt gyűlölő tanártárs, Péterfi Albert, hogy „Prof. Szász Károly Úrnak Hűséges tanítványa, sőt kebelének szerelmi."

45 Eszerint a tehetséggondozás — mert erről volt szó — bizonyos körökben nem szült jó vért. A tény mindenképpen tény, s BARLA Gyula is fontosnak tartotta megemlíteni, hogy Szász többekkel kivételezett, de mint már itt is mondottuk, sosem érdemtelenül.

46 Kemény, az előzőekkel összefüggésben, a következőképpen emlékezett viszonyukra: „Mint gyermeket megkülönböztetett, mint alig tizenhétéves ifjat e szó teljes jelentőségében barátjának tekintett."

47 A későbbi elemző, NAGY Miklós szerint Szász „leereszkedés nélkül tudott apai barátja lenni átlagon felüli tanítványainak".

48 Kétségtelen, hogy ebben valamiféle azonosulási, empatikus készség segítette Szász Károlyt. Ilyesmit sejtetett fia is szép, emlékező költeményében: Nőttem s apám is együtt nőtt velem, Velem tanulva, mint egy iskolás Fejlő elmém irányzá szüntelen Hogy könnyű játék lett a tanulás; Mit nem tudék felfogni hirtelen: Más oldalára forditá, csodás Merész fogású ésszel; — oh a könyvek Zárát de tudta, hol kinyitni könnyebb.

49 Szász Károly pedagógiai karakterét igyekezett felvázolni SZIGETHY Lajos is, bár úgy tűnik, a lényegből keveset sikerült megragadnia. Szerinte Szász „ ... legnagyobb volt a tanításnak, a tanítványokra való sugalmazó, elragadó hatásnak művészetében. Fénye, dísze, legnagyobb ereje ebben a korban a kollégiumnak. Nagy része volt abban, hogy a felnövekvő új nemzedék megértse s majd diadalra vigye a Széchenyi-kor eszméit. Az ő tanítványai lelkesedtek a hazáért s majd 1848-ban tömegesen beállnak a 11-ik zászlóaljba honvédnek... Mikor 1837-től eltiltották a jogtanítástól, nehogy »elrontsa az ifjúságot« új tárgya, a mathematika lett a diákok kedves tantárgya, melyet megtanulni »becsület kérdése« volt."

50 Ez az idézet inkább a Szász tevékenységéből származó eredményekről szól, semmint magáról Szászról. Tehát körülbelül arról, amit Kemény így foglalt össze: „Majd minden enyedi tanuló mintaképe Szász Károly volt."

51 Egyébként, mint látni fogjuk, Keménynek az emlékbeszédben meglehetősen jól sikerült művészi eszközökkel feltárnia a nevelői hatás hátterét. S éppen Kemény leírásából sejthetjük, hogy Szász a személyiségstruktúra Eysenck-féle modellje szerint extrovertált stabil személyiség volt.

52 Vagyis alkalmas arra, hogy közössége 86