Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Jakus Lajos: Petőfi családja

Az egész képtelen állításból annyi igaz, hogy valóban élt Pusztafödémesen egy Petrovics család, mely nemességét 1667-ben kapta I. Lipóttól. Róluk bővebben a bevezető tanulPetőfí szüleinek lakása Vácon mányban szóltunk. A „honismereti kutatók" egy 1791-ben készült testimonialist láthattak, akkor uralkodott II. Lipót (1790—1792), abból alkották meg legendájukat. Hruz Mária testvérének, Ádámnak leszármazói között, a századforduló után alakult ki a családhoz fűződő Petőfi-legenda. Az Amerikai Népszava, New York 1930. febr. 9-i számában olvasható Hruz Dezső Petőfi-kocsmájáról. „Csak a kocsma áll még Kerepes hosszú utcájának közepén, a kocsma amelyet Hruz Ádám annak a kocsmának mintájára rendezett be annak ideján, s hová a János vitéz költője annyiszor úgy vágyott vissza, s mikor zaklatott élete során az ország legkülönbözőbb vidékeit járta. Víg élet járta valamikor Hruz Ádám kocsmájában az úgynevezett Petőfi csárdában." Ifj. Hruz Ádám (szül. 1855. dec. 13!) 1880-ban nősült Kerepesre, „negyvenkét esztendeig mérte a bort csárdájában és büszkélkedett rokonságával, 1921-ben 62 (valóban 66!) éves korában vitték ki a Szent Mihály lován nyugvóhelyére". A csárdáról fia, Hruz Dezső hallott apjától: , ,a régi szép időkben a régi csárdájuk udvarán de sok czukrot osztogatott a kerepesi gyerekeknek Erzsébet királyné, amikor keresztül lovagolt a falun és leszállt egy pohár friss vízre, pár jó szóra. Ferenc József is a nagyvadászatok idején nem egyszer ott teríttetett magának a sok főnyi generálissal, nagy úrral a csárdában." Mintha csak Háry Jánost hallanánk! Az Amerikai Népszava írója elpanaszolja, hogy Hruz Dezső (szül. 1887. aug. 3.), miután, felhagyott a kocsmárossággal, 1929-ben éjszakai kocsimosó az egyik pesti autótaxitelepen, öt évvel előbb egy lóhúsüzemben kocsikísérő. Mindkét állásba a Petőfi Társaság segítette. Amikor Hruz Ádám átadta a Petőfi Társaságnak a Petőfi Istvántól örökölt ereklyéket, nem fogadott el érte semmit, csak az volt a kérése, hogy ezért fiát helyezzék el „valami 146