Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

ja azokat. A felújított nézőtér 679 személy befogadására vált alkalmassá. (Még így is kevés férőhely volt ahhoz, hogy a jegyigényeket kielégíthessék, és ahhoz, hogy a jegyekből származó bevételek a Teátrum kiadásainak számottevő hányadát fedezni tudják. Egy később bekövetkező, további bővítéssel viszont olyan inesztétikus építménnyé alakult a nézőtér, amely joggal keltett ellenérzést a főtér szépségét féltő lakosság körében. S ez az ellenérzés 1989-ben már a Teátrum létét fenyegette.) Az 1972-es nézőtérbővítéssel tovább gyarapodtak a Teátrum saját berendezései. Esedékessé vált, hogy önálló gazdasági szervezetet hozzanak létre a Teátrum számára, eddig ugyanis a Városi Tanács csupán egy-egy éves szerződéssel bízta meg a pénzügyi teendők irányítóját. Jól jelzi a Teátrum gazdasági vezetésének megoldatlan voltát az 1972. évi gazdálkodást vizsgáló ellenőrzési jegyzőkönyv, amely egyébként nem talált hibát az elszámolásokban: ,,A Szentendrei Teátrum önállóan gazdálkodó, ideiglenes jellegű nyári színház, amely Szentendre Város Tanácsa V. B. költségvetési gazdálkodásának keretében működik. A Teátrum a Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága közvetlen irányítása alá tartozik. Szakmai szempontból a Megyei Tanács Művelődésügyi Osztályától, gazdálkodásával kapcsolatosan a Városi Tanács Pénzügyi Osztályától kap útmutatásokat." Nemcsak a gazdasági irányítás volt megoldatlan, hanem a vezetés egésze is. Békés András, a Teátrum művészeti vezetője így írt erről 1972. szeptember 10-én kelt, Szentendre Város Tanácsa Végrehajtó Bizottságához küldött beszámolójában: ,,A Teátrum mint intézmény gyakorlatban nem létezik. Alkalmi egyesülés egy munkaterv jóindulatú végrehajtására. Ennek következtében dr. Malonyai Dezső igazgató távozása óta minden igazgatási és üzemeltetési gond — három éven keresztül — az én nyakamba szakadt, egyéb művészi kötelezettségeim változatlan fenntartása mellett." Ezen ellentmondások megoldására a Pest Megyei Tanács már hónapokkal korábban előterjesztést nyújtott be a Művelődésügyi Minisztériumba a Szentendrei Teátrum önálló intézményként való működtetéséről. A 35/1971. (XI. 3.). sz. kormányrendelet szerint a megyei tanácsok hatáskörébe tartozik az önálló szabadtéri színpadok létesítése, a Művelődésügyi Minisztérium előzetes hozzájárulásával. ,,Az eddigi előadássorozatok szakmai és közönségsikere szükségessé teszi e szabadtéri előadások folytatását és indokolja az eddigi ideiglenes helyetti állandó jellegű működtetését. ... Az üzemeltetés szervezettebbé és gazdaságosabbá tétele céljából szükségesnek tartjuk a Szentendrei Teátrumnak a Megyei Tanács V B. Művelődésügyi Osztálya irányítása alatt önálló intézményként való létesítését és működtetését" — olvasható a Pest Megyei Tanács elnökének a Művelődésügyi Minisztériumba küldött 70 080/1972. számú, február 10-én kelt előterjesztésében. A hivatalos eljárás csak 1973. szeptemberében fejeződött be. Időközben azonban dönteni kellett a Teátrum 1973-as programjáról. 1972 őszén a Megyei és Városi Tanács V. В. a Teátrum vezetőivel együtt hosszas vita után, Békés András korábbi javaslata alapján Csokonai: Özvegy Karnyóné című színpadi művét és Bornemisza Péter Magyar Elektráját tűzte ki a Teátrum 1973. évi műsorául. Békés András visszaemlékezése szerint azonban ,,... amikor Bornemisza Magyar Elektráját eredeti nyelven, ahogy még sose játszották, be akartam mutatni a Karnyónénak egy általam elképzelt zenés változatával, akadályokba ütközött."

21 Békés András ezek után nem vállalta el az 1973-as Teátrum-évad művészeti vezetését. Hónapok teltek el, mire megoldódtak a személyi problémák. Róna Lászlót, a Vígszínház gazdasági igazgatóját még szeptember 27-én megbízták a szentendrei szabadtéri színház gazdasági igazgatói feladatainak ellátásával. A Teátrum egyik első megálmodója, Zsámbéki Gábor, aki 1968-ban elvégezte a Színházművészeti Főiskolát, majd Kaposvárra került, csak 1972. december 23-án kapott megbízást a Teátrum igazgatói és művészeti vezetői teendőinek ellátására. Egyrészt idő sem maradt az Özvegy Karnyóné és a Magyar Elektra betanulására, jobban előkészített darabot kellett műsorra tűzni. Másrészt Zsámbéki Gábor — immár igazgatóként — az 1970-ben leírt koncepcióját szerette volna megvalósítani a 612