Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

hatásai is érezhetők".

90 Majd a továbbiakban ezt írta BARTA János: ,,A kisebb csoportokból fölfelé haladva el kell jutni egy olyan közösségi szinthez, ahol a kohézió kollektív önismereten és morális ideálokon alapul. Ez a mi múlt századi nagyjainknak: Széchenyinek, Aranynak, Deáknak nagy ábrándja... "

91 S e törekvéseknek — állapította meg BARTA János — a végső világnézeti alapja ,,a hit az emberi nem tökéletesedésében",

92 mely hit Keménynek is sajátja volt. A szemléletet kialakító tábor hatósugara igen nagy volt. Jellemző, hogy Széchenyi István, amikor egy pesti politechnikai oktatási intézet felállítását tervezgette, komolyan gondolt arra, hogy Szász Károlyt nyerje meg oda vezetőnek.

93 Az elgondolás közvetlen alapja nyilván az volt, hogy Szász Károly valóban „politechnikai" személyiség volt, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy mindketten egyaránt erkölcsi elvekre támaszkodva szemlélték és elemezték a világot. Az erkölcsi nemesség, tisztaság Kemény Zsigmond egész életművének is fontos, központi kategóriája. Most, Szász Károly erkölcsi nemességét, tisztaságát boncolgatva, voltaképpen azoknak a bevezetőben feltett kérdéseknek a megoldásához közelítünk, melyek arra vonatkoztak, hogy lehetett-e Szász Kemény-regényhős, s miért a tiszták és nemesek vannak kitéve a sors támadásainak. Vizsgáljuk meg tehát, hogy milyenek is a Kemény-hősök. BARTA János így írt róluk: „A nemesség, amely alakjainak közvetett vagy közvetlen jellemzésében ismételten előfordul, a maga helyén egyáltalán nem társadalmi vagy osztálykategóriát jelent: morális értéktartalmat hordoz..."

94 Minden eddig idézett vallomás kétségtelenné teszi, hogy Szász Károly birtokában volt e morális nemességnek. Bizonyítja ezt politikai pályafutása is, s ezen belül az a körülmény, hogy bár Eötvös József mellett, de mégiscsak egy forradalmi minisztériumban vállalt állást, noha ő maga nem volt és nem is lehetett forradalmár. Viszont a haladás ügyéért, mintegy önmagán felülemelkedve vállalta, Eötvösnél is tovább kitartva, a forradalom szolgálatát, s ennek árát, az üldöztetést is. Kétségtelen, hogy mindez a morális nemesség megnyilatkozása volt, csakúgy mint korábban a diákok mellé állása. S ha Kemény Zsigmond valóságos környezetében találunk egy ilyen önmagához és eszméihez hű személyiséget, lehetetlen nem figyelnünk MARTINKO András néhány megállapítására, melyek szerint ,,Az elmondottak nagyon közelről érintik korunk művészi érdeklődésének (is) egyik központi kérdését: a személyiség kérdését. Kemény e tekintetben is mindmáig frissnek, korszerűnek ható megoldásokkal szolgál. Az, hogy a »nagyszerű és szabálytalan« (konvenciók fölé emelkedő, merész) egyéniségekhez — szenvedélyekhez vonzódik (vö. Vörösmarty emlékezete), hogy benne is, legjelesebb pozitív alakjaiban is megvan a teljes és egységes személyiség utáni vágy — az a romantikus személyiségigényből és -eszményből könnyen levezethető. Kemény esetében azonban nem az igény és az eszmény modern, hanem ezeknek csődje a művészi realizálásban."

95 Nos, Szász Károly nemcsak tehetsége okán volt sokoldalú, hanem mert teljes és egységes akart lenni, miként azt tanulmányai, tudományos megnyilatkozásai és politikai fellépései is bizonyítják. Tanártársai többségéhez viszonyítva nem volt-e nagyszerű és szabálytalan egyéniség, aki éppen ezáltal maga volt a múltból keserves küzdelmek által formálódó jelen, s jövő, aki maga volt a történelem. Rá is vonatkozik az, amit MARTINKO András általános érvényű elvként fogalmazott meg, hogy tudniillik ,,... amikor Kemény kapcsán embert mondunk, egyben történelmet is mondunk".

96 Látnunk kell ezzel összefüggésben azt is, hogy a benne élő eszmények és igények, együtt a magyar társadalom igényeivel és eszméivel, a realizálás során csődbe kerültek. Tanári eszményei valóra váltásának kézzelfogható eredménye az üldöztetés lett. Az általa is ostorozott rossz nemzetiségi politika miatt anyagi valóságában is elpusztult az a Bethlen-kollégium, melynek természetrajzi szertárát ő tette naggyá, s a pusztulás után és megmenekülve Haynau bosszújától más városba kellett költöznie. Oda, ahol BOLYAI Farkas töprengett az erkölcsi nagyság lényegén imigyen: „Adjon ki-ki nem abból, ami van szüksége felett: szakassza magától-el; fájjon a'mikor ád, mégis gyönyö93