Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

rűséggel adjon... "

97 Abba a városba, Marosvásárhelyre, melynek éppen ezen koráról írta (a Szász Károly utód) SZILÁGYI Domokos: „Szűk utcák, léptem szorítók — ki mehet itt a fény felé?! — ,"

98 Szász a fojtogató világban is mindig gyönyörűséggel adott, de ezzel csak haragot vont magára a hivatalos világban. A Sylloge tractatum miatt feketelistára került," tanári embersége miatt jogászból természettudóssá kellett válnia. S amikor államtitkárként bekerült a politikai hatalomba, a politikai hatalom lehetetlenült el, s belőle fizetésügyekkel foglalkozó hivatalnok lett. A semmibe foszlottak korszakalkotó jogtörténeti munkái is, mert elfelejtették ókét.

100 Az eddigiekből leszűrhető tétel az, hogy Kemény Zsigmond nemcsak azért írt Szász Károlyról, mert hálás tanítvány volt, hanem azért, mert egyáltalán írhatott róla, lévén Szász maga is Kemény Zsigmond-i hős. Talán a teljes életrajz előadása nélkül is sikerült érzékeltetni, hogy Szász Károly a Kemény-féle tiszta hősök sorába tartozott, amit gondolatmenetünk kezdetén már feltételeztünk. További adatokért forduljunk közvetlenül Kemény Zsigmondhoz, megvizsgálva Idősb Szász Károly című emlékbeszédét. A Szász Károly-emlékbeszéd A magyar sajtóban (s ne felejtsük el, hogy Kemény publicista is volt) közismert és eléggé szigorúan meghatározott formája van az emlékbeszédnek, a valakit elparentáló írásoknak, s ezek mintájára készültek a valamikori akadémiai emlékezések is. Ezek lényege, hogy elmondják: az illető született itt, ilyen meg ilyen ősöktől; iskolába járt; már az iskolában is... ; dolgozott; ilyen rangot ért el, ennyi kitüntetést kapott stb. ; élete példa lett... Emlékét örökké megőrizzük. Nos, Kemény Zsigmond annyira más utat — művészi megoldást választott, hogy az emlékbeszéd az előbb megadott mintával — amelyeknek alapján, persze, lehet pontos, tudományos, informatív, stílusában művészi értékeket felmutató emlékbeszédet írni — egy lapon nem is említhető. Kemény Zsigmond bonyolult szerkezetet épített fel, s egyáltalán nem öncélúan. Ezzel a szerkezettel is el akart érni valamit. Módszeréről természetesen mit sem mond, szándékát azonban, ha nem is közvetlenül, de mégis megvallja már a második és a harmadik bekezdésben. Úgy kezd ehhez hozzá, hogy elmondja: Szász Károly igéző hatással volt rá. Vagyis, személyes kapcsolatban voltak, s nem is akármilyenben. Ugyanakkor tényként állapítja meg, hogy a hely és a kor, melyben Szász Károly élt (következésképpen maga Szász Károly is), távol van az aktuális jelentől, a beszélő és hallgatóinak korától és terétől. Ezután egy általános megállapítással szakítja félbe gondolatmenetét, melyben kifejti, hogy „Mindig nehéz föladat volt egészen új nemzedékekre régi történetek elbeszélésével hatni."

101 Világos tehát, hogy hatni akar. Legyőzve a távolság okozta nehézségeket, el akarja érni, hogy hallgatósága az általa emlegetett igézet hatása alá kerüljön, amely ellen neki, mint szónoknak, ebben a pillanatban küzdenie kell, mégpedig a tárgyilagosság kedvéért. Ezt a tartózkodó magatartást az oly mély érzéssel szeretett Szász Károllyal szemben TÓTH Gyula is Kemény Zsigmond szimpatikus vonásaként említette.

102 Kemény tehát tudja, hogy céljának eléréséhez, az igézet feltámasztásához, le kell győznie a tér és az idő teremtette korlátokat. Ezt úgy oldja meg, hogy mint szőttes különböző színű szálaival játszik a térrel, az idővel és az ábrázolt interperszonális kapcsolatok viszonylataival. Szövőszékén — noha ez a szövés gyakorlatában szokatlan — kétféle láncfonal van. Az egyik a tér, a másik az idő. Ezek 94