Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

dalmi hősöket regényeiben, s ezek a különböző minták alapján formázott hősök hogyan vi­szonyulnak egymáshoz Kemény egy-egy művében, vagy egész oeuvre-jében. Ez a vizsgáló­dás természetesen csak akkor hajtható végre, ha rábukkanunk Szász Károlyra az emlékbe­széden kívül más Kemény Zsigmond-művekben is. Sajnos, regényhősök életbéli mintáinak keresgélése roppant veszélyes és kétértelmű vállalkozás. Ennek ellenére a szakirodalomban bőségesen találunk ilyen, mintákra és hősökre vonatkozó, azonosítási kísérleteket. Például SZŐNYI Sándor szerint „talán éppen Köteles Sámuel volt a költő mintája az ősz Dajka püspök jellemzésénél". 10 Vagy például A szív örvényeivel kapcsolatban állítja SZINNYEI Ferenc, a püspök Szász Károly nyomán, hogy „Agatha alakja Tahynéról, az író vonzó és excentrikus barátnéjáról van mintázva." 11 BENKŐ Samu is belement ebbe a játékba, s úgy vélekedett, hogy a „Zord idő nem kulcsregény, de személyeiben és cselekménybonyo­lításában minduntalan ráismerünk Kemény kortársaira és általa is megélt történelmi helyze­tekre", 12 BARLA Gyula pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy Kemény „Édesanyja né­hány vonása Tarnóczynéban is felsejlik." 13 A példákat látva aligha mondhatjuk, hogy ebben az irányban teljesen felesleges a kutatás. Más oldalról késztethet vizsgálódásra KERESZTURY Dezső figyelemre méltó megál­lapítása, mely szerint Kemény tanulmányai „közül kimagaslanak ... arcképei (Széchenyi­ről, Szász Károlyról, Vörösmartyról stb.), amelyekben a maga lelki rokonait, a lekiismeret hőseit állítja elénk. Ezektől már csak egy lépés választja el teremtő képzeletének és gyötrő­dő kedélyének, roppant tudásának és elfojtott lírájának alkotásait: regényeit." 14 A regények és az emlékbeszéd(ek) rokonságáról már volt szó. Most azt a kitűnő megfi­gyelést kell szemügyre vennünk, mely szerint e művek hősei Kemény lelki rokonai. Ami­ből önként adódik, hogy Kemény Zsigmond megértéséhez Szász Károly segítségünkre le­het. S igazán nem állíthatjuk, hogy Kemény Zsigmond életével és műveivel kapcsolatban már mindent értünk, s nincs szükségünk erre a segítségre. Itt van például az a probléma, melynek megfejtése előtt PÉTERFY Jenő is megtorpant, s állította, hogy „midőn az író néhány tulajdonságát fejtegetjük, le kell mondanunk a legértékesebb föladatról, mert e tu­lajdonságok psychológiai forrását nem kutathatjuk". 15 S ha mégis? Elképzelhető, hogy a lelki rokonok (egyszerűen kiválasztásuk, s még inkább ábrázolásuk) valamiféle kulcsot ad­nak a kezünkbe... Szász Károly, mint látni fogjuk, a Kemény Zsigmond alkotta „tiszta" hősök sorába tar­tozik, s mint ilyen, teljes joggal kapott helyet a Kemény-életműben. Eltekintve most attól, hogy az emlékbeszédben Kemény nem hangsúlyozta a tragikumot, érdemes felfigyelnünk MARTINKÓ András néhány megállapítására. Nos, szerinte „Az embernek sokszor az a benyomása, hogy a Kemény-életmű legfőbb mondanivalója: egy-egy szép élet, nagy mű, nagy gondolat — ami lehet egy nemzet is! —, egy humánus gesztus értelmetlen pusztulása, illetve meghiúsulása. Pesszimizmus ez? Talán sokkal inkább illúziótlanság, helyesebben: az elveszett illúziók korélménye, melyet Balzac főleg társadalmi, Kemény (az egyén, a nemzet, sőt a történelem szellemi, erkölcsi, tudat- és sorsstruktúráját azonosítva) a történe­lem, Dosztojevszkij és Lermontov a kettő együttes tükrözésében ábrázol vagy példáz." 16 Talán nem haszontalan még idéznünk, ezekkel a tiszta és szép életekkel kapcsolatban, BARTA Jánosnak egy állítását és egy kérdését: „Kemény világnézetének és emberszemlé­letének, sorsábrázolásának legkritikusabb, az átlagolvasó számára legnehezebben átélhető eleméhez jutottunk el. Honnan van az, hogy ezeknek a legnemesebb, legtisztább emberala­koknak osztja ki a legmegrázóbb mértékben a tragikus sorsot, honnan van az, hogy a legde­rekabb érzület van leginkább kiszolgáltatva a sors támadásának?" 17 Honnan van? S miért az illúziótlanság? Könnyen elképzelhető, hogy a nevelődés, neveltetés sok apró ténye, s az abban közreműködő személyek némelyikének jelleme és sorsa adja meg a keresett választ. BARTA János szerint mindenesetre „Valami nagyon mélyről jövő élménye testesül itt meg Keménynek." 18 S honnan valók legmélyebbről jövő élményeink? Közhely, hogy a gyer­mekkorból, s talán a serdülőkorból is. Ne felejtsük el, hogy Kemény tizenegy évet töltött 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom