Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

is hasznosnak ígérkezik. A feltételezések legfontosabbika pedig szükségképpen az, hogy Kemény Zsigmond életmüvének teljesebb megértéséhez többet kellene tudnunk Szász Károlyról. Kíséreljünk meg e tételhez bizonyítékokat keresni... A kiindulási alapul szolgáló emlékbeszédet olvasva bátran feltehetjük Szász Károlyra vonatkoztatva azt a kérdést, amit például Babits feszegetett Hamlettel kapcsolatban, hogy tudniillik: megértettük-e ezt a lelket? Nos, mondta BABITS: „Nem. Nem értjük. Éppoly kevéssé, mint magunkat vagy legközelebbi hozzátartozónkat... Senkit sem érthetünk, akit nagyon ismerünk. A megértés mindig csak konvenciós rövidítés. Shakespeare mellőzi ezt a konvenciót."

6 A dolog úgy áll, hogy Kemény Zsigmondnak nagyon közeli ismerőse, majdnem „hozzátartozója" volt Szász Károly. E tényből kézenfekvően adódnak a kérdések... A másik megjegyzendő körülmény az, hogy Kemény — mint látni fogjuk — korántsem szokványos emlékbeszédet írt, hanem autonóm művészi alkotással lépett a világ elé, melynek ily módon hőse van, akivel kapcsolatban Kemény is mellőzi a „megértést" magával hozó konvenciós rövidítést. Nem bemutatja Szász Károlyt, hanem megrajzolja, irodalmi hőssé emeli, hogy általa elmondhassa mindazt, amit fontosnak tartott és e műbe szánt akkor, 1859 végén. Ebből következik, hogy Kemény Szász-talányt is ad, ha nem is hamleti mélységűt és értékűt, de mindenképpen irodalmi rangút. Az emlékbeszédből tehát inkább Kemény mondanivalója olvasható ki, mintsem Szász jellemrajza. Ezért nem is fogalmazta meg Kemény közvetlenül, csak éreztette azt a tény, miszerint Szász Károly az életben, hétköznapi és még inkább etikai értelemben, tragikus hős volt. Olyan ember, „aki korának ethoszába nem illő de magas rendű értékeket akar realizálni, és meg nem értésbe ütközik emiatt".

7 Nem is kerülhetett az emlékbeszédbe semmi olyan, ami Szász életének tragikumát kiemeli, hiszen abban Kemény éppen a nagyszerűt, mégpedig példaként szolgáló nagyszerűt akarta bemutatni. Mindebből következik, hogy ha igaz az, hogy az emlékbeszédben elénk állított Szász Károly irodalmi hős, s ez a hős nem tragikus, miként az életben volt, akkor a valóságos Szász Károly megközelítéséhez az emlékbeszéd kiegészítendő. Az előző mondatok mindenesetre arról vallanak, hogy a Szász Károlyról szóló megemlékezés nemcsak műfaját tekintve különbözik Kemény regényeitől. KERESZTURY Dezső szerint ugyan Kemény hősei „Nem úgy lobbannak el tehát, életük csúcspontján, mint az igazi tragikus hősök. Lassan morzsolódnak fel a sors némán őrlő malomkövei közt; elvesztik a csatát, még mielőtt megmérkőztek volna"

8

— s ez a jellemzés érvényes bizonyos határok közt Szász Károlyra is, de ez az egyezés (mely fejtegetéseinknek rendkívül fontos alapja, akkor is ha Kemény ezúttal nem hangsúlyozza a tragikumot) nem mossa el a Kemény szándékában és módszerében tetten érhető különbséget. Arról van szó, amit SŐTÉR István a következőképpen fogalmazott meg: „Kemény regényei nyújtanak ugyan lényeges erkölcsi tanítást, de ez mindig a negatív, s úgyszólván sohasem a pozitív példák révén érvényesül. Kemény ritkán mutatja be emberi sorsokban és típusokban azt az erkölcsi eszményt, melyre pedig politikai cikkeivel és regényeinek gondolatmenetével mozgósítani kíván."

9 Vagyis arról van szó, hogy Kemény az emlékbeszédben, regényeitől eltérően, pozitív példán keresztül igyekszik erkölcsi tanítást adni. Megtehette ezt, mert Szász Károly valóságosan is pozitív példa volt. Ám ugyanakkor rokona volt Kemény tragikus hőseinek, a „lassan felmorzsolódók" fajtájából, hiszen volt része üldöztetésben, s pályáját szürkeségbe kényszerített tanárként fejezte be. Kemény kedvét lelhette ennek a hősnek a megteremtésében, de éppen szándéka miatt, azért, hogy pozitív példát adhasson, ezt a tragikumot nem hangsúlyozhatta. Viszont a tények felsorolásával érzékeltethette annyira, hogy az előzőekben vázolt különbségek ellenére regényeivel is rokoníthassuk az emlékbeszédet. Mindezek arra sarkallhatnak bárkit, hogy tovább kutassa Szász Károly és Kemény Zsigmond kapcsolatát, ezúttal abból az aspektusból, hogy mennyire vált Kemény kezében irodalmi hőssé Szász Károly, hogy milyen mértékben teremtett Kemény önmagából is iro80