Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter. Kemény Zsigmond és Szász Károly

FARKAS PÉTER KEMÉNY ZSIGMOND ÉS SZÁSZ KÁROLY Bevezetés és indoklás Kemény Zsigmond és Szász Károly kapcsolata, már tudniillik az a körülmény, hogy Szász tanára volt Keménynek, közismert ténye az irodalomtörténetnek. Az utóbbi két évtizedben egyetemi tankönyvül is használt kézikönyv, A magyar irodalom története, melyet SŐTÉR István szerkesztett, a következőket mondja e két ember viszonyáról: „Rokonainak könyvtárai [ti. Nagyenyeden], a kollégium gazdag régiségtárának tanulmányozása, az antik tanulmányok, a bölcsészet, poétika, angol történelem olvasása alapozzák műveltségét [Kemény Zsigmondnak]. S még inkább két tanára: Köteles Sámuel a bölcsészet kantiánus szellemű, absztrahálásra erős hajlamot mutató oktatója, s Szász Károly, a jog professzora, később Kemény jó barátja. Ő ébreszti fel Keményben a történeti szempontú jogtudomány iránti érdeklődést, ő, az ellenzéki harcos fejleszti ki benne e tudomány gyakorlati alkalmazásának képességét, valamint az irodalom, elsősorban a romantikus magyar, francia s német költészet (Vörösmarty, Hugo, Schiller) szeretetét."

1 Maga Kemény Zsigmond is gondoskodott arról, hogy szeretett professzorának képe el ne halványuljon az utókor emlékezetében. Gondoskodott azáltal, hogy a Magyar Tudományos Akadémián 1859. december 19-én elmondott emlékbeszédét papírra vetve átadta az örökkévalóságnak.

2 Kemény e művében úgy nyilatkozott Szász Károlyról, „hogy én az egész világon neki köszönök legtöbbet".

3 Kemény Zsigmond vallomása már önmagában is elegendő ok arra, hogy ezt a kapcsolatot alaposabban megvizsgáljuk, de erre késztethetnek — mint majd látni fogjuk — más forrásból származó adatok is. Ez a feladat nem tűnik nehéznek, hiszen a Kemény-életrajzok és -elemzések túlnyomó többsége megemlíti, hogy Szász Károly nagy hatású tanára volt a leendő regényírónak és publicista-politikusnak. Csakhogy ugyanezen túlnyomó többség alig-alig mond többet e viszonyról annál, amit Kemény is elmondott akadémiai emlékbeszédében. Miért e szűkszavúság? Az egyik oka nyilvánvalóan az, hogy nagyenyedi professzor Szász Károly nem volt szépíró. Élete és műve — jóllehet BERDÈ Mária

4 révén Szász regényhőssé is lett — általában kívül esik az irodalomtörténet érdeklődésén. Másik oka a mélyebb vizsgálódás hiányának pedig az lehet, hogy Kemény Zsigmond valóban nagyon alaposan feltárta tanárához fűződő emlékeit, jól használható anyagot adva minden irodalomtörténész kezébe. S valóban nem kétséges, hogy Szász Károly hatása Kemény Zsigmondra, igen jó megközelítésben, érvényesen kielemezhető Kemény 1859-es emlékbeszédéből, s ez a mű mondható e tekintetben a legilletékesebb forrásnak. Szerencsére a vizsgálódók előbbi, szelíd elmarasztalása e témával kapcsolatban csak korlátozottan érvényes. Időről időre napvilágot látnak ugyanis olyan művek, melyek szerzői

5 a Kemény—Szász kapcsolatot az emlékbeszédben foglaltakhoz új ismereteket adva is kutatják. A törekvések személyes, egyéni okait firtatni talán felesleges. Azonban azt el kell ismernünk, hogy e kutatói indíttatásoknak lehetnek a köz érdeklődésére is számot tartó vonásai, kiindulási alapjai, melyek felsorolása és elemzése még a feltételezés szintjén 79