Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Kulin Ferenc: Kölcsey vallásbölcselete (Töredékek a vallásról)
A Töredékek természetfogalma Kölcsey két — egymással látszólag ellentétes értelemben — használja a „természet" szót. Az első töredékben arra a kérdésre, hogy „honnan tehát a vallásbeli tűrhetetlenség s üldözés?" — így válaszol: „mélyen fekszik az az emberi lélek természetében". 56 A tanulmány egésze egyértelművé teszi, hogy a „lélek természetén" nem egy tulajdonságot, hanem általában az emberi természetet, még pontosabban: az emberben rejlő természetet érti. A természet itt az erőszakra való hajlamot, tehát a legfőbb erkölcsi rosszat jelenti. A második töredék egyik helye másképp minősíti ugyanezt a fogalmat. íme: „Bayle midőn a comanai Bellónának nagyhatalmú papjáról beszél, ezt veti hozzá: »Éppen az a szellem, mely a keresztyén papokat jószágokkal s méltóságokkal halmozta, már a pogányságban is kimutatta magát. Eszerint hiába változnak meg a princípiumok, s a dogmák; a természet mindig visszaveszi saját jusait; az ami machinális szenvedelmeken épült, el nem idegeníthető, s praesciptio alá nem eső uradalom. A vallási nagy revolúciók hosszú időkre kiforgathatják a természetet birtokaiból, melyekbe az mégis előbb vagy utóbb visszalép.« Higgyétek el — teszi hozzá Kölcsey —, hogy a memphisi papokon és brahmanokon kezdve a zsidó nép igazgató főpapjáig, a comanai papig, a római püspökig, a lámákig, s a parányi tangatabunak félmeztelen lelkipásztoráig csak egyetlen szakadatlan lánc nyúlik az emberiség történetein keresztül." 57 A bayle-i gondolatmenetre épülő konklúzió a korai felvilágosodás temészetfogalmával kapcsolja össze a történetfilozófiát. Az emberiség történelmét formáló erők közül — eszerint — bármily látványos szerephez juthatnak is ideig-óráig a különböző eszmék, „princípiumok" és dogmák, maga az emberi természet a leghatalmasabb, s ez jelenti egyúttal a történelmi folytonosság garanciáját is. Kérdés, hogy az „evolúciónak" ilyetén értelmezése honnan származik? Vajon arról van-e szó — amint azt Szauder József vélte —, hogy Herder és a klasszikus német filozófia történelembölcselete integrálódik a Töredékek világképébe? Avagy a fejlődés eszméjének egy korábbi, a herderitől lényeges szemléleti elemekben különböző változata termékenyíti meg Kölcsey gondolkodását? Pierre Bayle és a Törekékek természet-, illetve történelemfelfogásának egybevetése alapján az utóbbi kérdésre kell igennel válaszolnunk. Bayle A kálvinizmus történetének általános kritikája с munkájában fogalmazza meg a legpontosabban, hogy mit is ért „emberi természeten". ,,.. .ha a filozófiának sikerülne rávenni az embereket, hogy az ész világos és szabatos fogalmai szerint cselekedjenek, akkor az emberi nem csakhamar kipusztulna. A tévedések, szenvedélyek, előítéletek és más ehhez hasonló gyengeségek százai mintegy szükséges rosszak a világon. Az emberek, ha kigyógyították volna őket, fabatkát sem érnének e földi lét számára. (...) Ne lepődjünk meg annyira azon, hogy a filozófia és a vallás oly csekély haladást ér el az emberek között. Amennyivel többet érne el, annyival kisebbednék az ösztön birodalma. Márpedig pillanatnyilag az ösztön uralkodik. (...) Az egész világ általános érdeke néha szükségessé teszi, hogy inkább az előítéleteket, a közkeletű tévedéseket és a természet vak ösztöneit kövessük, mint a józan ész szabatos fogalmait. Amikor ezeket az ösztönöket vaknak nevezem, csupán azt akarom mondani, hogy értelmünkhöz viszonyítva vakok, nem pedig azt, hogy nem értelmes oknak vannak alárendelve, hiszen csak az isteni gondviselés jelei lehetnek." 58 Nem lehetünk bizonyosak abban, hogy Kölcsey olvasta Bayle-nek ezt a munkáját is. De hogy ezt a szemléletet ismerte a szerző Történeti Ismerettárából, azt a már idézetteken kívül — a Töredékek több helye is bizonyítja. „Mi ád tiszta ideát az istenségről? Ezen csudára méltó rend, ezen sok jó a világban? De ki nem látja a normális világ nagy rendetlenségeit, s ezen sok fizikai rosszakat? (...) utoljára is azt kell mondanunk, amit Bayle mond: »az emberi okosság olyan, mint a mózesi törvény, mely nem egyébre való, hanem saját gyengeségünket ismerteti meg velünk, s ezáltal egy megváltónak s könyörülő törvénynek szükséges voltára vezet.« 59 — Akármint legyen, mond ismét Bayle, nincs senki, ha az okossággal élni akar, hogy isteni segédre nem lenne szüksége. (...) A filozófia megcáfolja 73
