Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

In memoriam Sík Sándor - Rónay László: Sík Sándor, a költő (A szavak inflációjától a megtalált szóig)

Havi Boldogasszony búcsúja — Buday György fametszete jára fordult, a biztonságosnak vélt értékek elhomályosultak, de épp e számvetése erősítette meg abban a tudatában, hogy kegyelmes és irgalmas Istene nem hagyja magára: Amikor tetszik, hogy próbára vess, Mikor mindent kegyetlen köd fedez, Amikor lelkünk elszürkül a portul, Amikor minden visszájára fordul, És megfakul a földi szeretet, És úgy állunk a Minden közepett Egyes-egyedül, s már-már görnyedünk: Kegyelmes Isten, angyalt küldj nekünk! (Amikor minden visszájára fordul) Ez az angyal, akit megidézett, hűségesen kísérte, ha kellett segítette. Költészetének angyala volt az, aki telítette líráját a hétköznapi testvériség megnyilatkozásaival. Kicsit keserűen panaszolta, hogy „szünidei költő" lett, rendszeres elfoglaltságai valóban nem tették lehetővé, hogy addigi termékenységével írja költeményeit, ezzel az érzéssel párhuzamosan azonban nőtt benne a küldetéstudat, szívesen hasonlította magát ahhoz a katonához, akiről a szentírás szól, aki oda áll, ahová küldik. Sík Sándor az Ige szolgálatában vállalta ezt a szerepet, intermediális tényezőnek tekintve magát, akinek kötelessége felfogni, értelmezni és művészi formában továbbadni az üzenetet: 672