Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
In memoriam Sík Sándor - Mészáros István: Sík Sándor pedagógiája
Sík Sándor is úgy gondolta, mint Platóntól kezdve oly sok kiváló pedagógiai gondolkodó a neveléstörténet folyamán, napjainkig: a jó nevelés révén értékes emberekké vált fiatalok száma egyre növekszik, s ők azután felnövekedve egyre több vezető helyet foglalnak el a felnőttek társadalmában, majd ők veszik át a vezetést a társadalom mindegyik szektorában, a legfelső szinteken is. A helyes nevelés eredményeképpen létrejön tehát a verseiben megénekelt, minden magyar fölé tetőt borító hatalmas sátor egyenlőség-társadalma; vagy a testvériség, a szeretet városa, vagy a templom, amelyben nincs helyük a diktatúra bálványa előtti tömjénezőknek. Ez azonban — később maga is megtapasztalta — nem következett be. Nem is következhetett be, mert sohasem a pedagógiai szféra, nem a neveltségi szint, nem a neveltség minősége, hanem mindig a hatalom, az adott politikai hatalom dönti el, hogy kijuthat vezető szerephez a társadalomban. A neveléstörténelem bizonyítja: semmiféle — bármilyen magas színvonalú, értékes tartalmú — nevelési elmélet, annak bármilyen sikeres átvitele a szélesebb körű gyakorlatba nem képes magát a társadalmat gyökeresen átalakítani, annak sokkal több feltétele, tényezője van. Ugyanakkor az is a neveléstörténet által bizonyított kétségtelen tény: mindenfajta pedagógia elsősorban az egyénre s az őt körülvevő szűkebb-tágabb közösségre, tud hatni; optimális körülmények között igen magasra tudja fejleszteni az egyént és a közösséget. Sík Sándor pedagógiája ily módon hatott, érvényesült évtizedeken át széles körben, máig tartó hatással. * Élete vége felé, 1960-ban, 71 évesen vetette papírra Örökösök című versét, a pesti piarista „iskolaház" egyik mindennapos folyosói pillanatát tágítva látomásos élménnyé, benne — költői képekkel — pedagógiai programjának egyik sajátos vetületét is megfogalmazva. Sík Sándor e versében örökségként saját élete példáját hagyta tanítványaira, örököseire. Övék a példa — írja —, az, „hogy szépen éltem, / Igaztól, jótól, széptől sose féltem, / De ami nem szép, ami nem igaz, / Ami nem is jó, / azt is, most is, értem." A lényeg tehát: ,,szépen élni", s e kifejezésbe súlyos pedagógiai tartalmat ötvözött. Egyrészt az igaz, а jó és a szép határozta meg az életét, vagyis e három — ókori hatások nyomán a XX. századi ún. érték-pedagógiában „örök érték"nek tartott — alapvető szellemispirituális valóság. Másrészt azt is képes volt megértem, aki vagy ami — szerinte — nem igaz, nem jó, nem szép. Ugyan ezeket nem tudta igaznak, szépnek, erkölcsösnek elfogadni, de képes volt megérteni hirdetőiket. S azok felé is megértéssel tudott fordulni, akik őt nem értették meg, őt nem fogadták el; akik világnézetét, életfelfogását, pedagógiáját elutasították. Szépen élni: ezt az élet-mintát ajánlja követésre tanítványainak. Sík Sándor pedagógiája tehát — mint láttuk — a jellemes személyiség pedagógiája; azután a három örök érték — az igaz, a jó, a szép — pedagógiája. De ez a nevelés talán a legtömörebben így foglalható össze: a teljesség pedagógiája. A fiatalok elé állított pedagógiai ideál ugyanis a teljes ember, ez számukra a megközelítendő cél. Komoly önalakító munkával s a nevelő segítségével hozzák felszínre az összes, bennük levő szellemi, lelki és testi értéket, sajátítsák el a környező szűkebb-tágabb világ, az emberi-társadalmi környezet s a természet minden értékét, szépségét, éljék az ember teljes életét. Ez a teljesség az evilági és a transzcendens értékek teljességére egyaránt vonatkozik. Már 1910-ben — „ifjan, tüzesen és szerelmesen" — megpendítette ezt a gondolatot, „szembe a Nappal" fogalmazott így: „Minden sugár énrajtam rezdül át, / Minden dal rajtam csendül át. / Mi lettem én? Az vagyok, aki voltam? / Vagy egy nagy-nagy harmónia, / Dalból, tűzből és élő sugarakból?" * 663
