Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)

Jelenet a Comico-Tragoediából nincs. Ugyanilyen szükségesnek tartom a rendezők és tervezők minél szélesebb körből való kiválasztását. A Szentendrei Teátrum valószínűleg soha nem lesz színházi nagyüzem. Nem is szükséges azzá lennie, éppen jellegét veszítené el." Zsámbéki Gábor tehát változtatásokat javasol a Teátrum műsortervének összeállításában. Békés István szerint viszont továbbra is a magyar drámairodalom régi remekműveit célszerű műsorra tűzni. „Elfeledett-eltemetett lappangó értékeink száma nagyobb, mintsem gondolnánk" — nyilatkozott még 1969. augusztus U-én a Magyar Hírlapban. Ugyanitt hívta fel a figyelmet Táncz Menyhért XVIJJ. századi pálos barát ponyván terjesztett művére, amely József és Potifárné közismert bibliai történetén alapul. Táncz Menyhért müvét „... éppen szabados szelleme, magyaros íze, merészsége emeli ki a kéziratos pálos drámagyűjtemény darabjai közül. Számos jelenete, több betétdala ... valóban színpadra termett, s gazdag lehetőséget kínál egy ódon hangulatú, mégis modern effektusú, mai közönséghez szóló magyar zenés komédia létrehozásához" — folytatódik Békés István nyilatkozata. Táncz Menyhért e művének, a Teremtés könyve textusainak, Nagybánkai Mátyás protestáns prédikátor XVI. századi krónikájának és egy ismeretlen szerző ponyvaversezetének felhasználásával Békés István a Szüzesség acél-tüköre címmel átdolgozta a Teátrum színpadára József és Potifárné történetét. Az „elfeledett-eltemetett" értékek közül Békés István új életre keltette Giovanni Paisiello vígoperáját, melyet 1779-ben П. Katalin cárnő előtt mutattak be sikerrel Szentpétervárott, majd néhány év alatt mintegy negyven sikeres előadást ért meg Európa színpadain, a magyar színháztörténetbe pedig a legelső magyar nyelven előadott olasz operaként került 608