Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
G. Sin Edit: Drámatörténeti emlékeink újjáélesztésének kísérletei Szentendre főterén (A Szentendrei teátrum eső tíz évének történeti áttekintése)
Ez természetes következménye volt a Szentendrei Teátrum stílusának, hiszen a hevenyészett dobogók a piacra gyűlő publikum ülőlócái, a játszók és a nézők között kialakult bensőséges kapcsolat a régi népi komédiázásnak a színhelyhez és közönséghez fonódó közvetlen kapcsolatát teremtették újjá." 18 Jól jelzi a „játszók" és nézők közt kialakult bensőséges kapcsolatot az 1970-es teátrumi évad — egyben az 1970-es Szentendrei Hetek — záróműsora: „A Comico-Tragoedia előadása után lázas munka kezdődött a főtéren. Negyed óra alatt karneváli hangulatú lett a tér, a teátrumi előadás befejezése után a Béke étterem felől is felhangzott a Pikko herceg jól ismert dallama a színészek s a közönség nagy meglepetésére. A téren percek alatt valóságos népünnepély-hangulat alakult ki. A város vezetői, a város lakói, a közreműködő színészek, a közönség együtt táncoltak, vigadtak. A rendezvénysorozatot tűzijáték zárta le." 19 Az 1970-es évad gazdasági mérlege: az 1 310 000 Ft kiadásból egymillió Ft-ot az országos és megyei szervek, valamint a város támogatásából, 225 000 Ft-ot az előadások bevételéből fedezték, 86 000 Ft-ot kaptak a Magyar Televíziótól a közvetítés jogáért. Az 1970-es bemutatókat a Művelődésügyi Minisztérium nívódíjban részesítette. A Teátrum vezetői és szervezői 1970 őszén megkezdték az 1971-es évad előkészületeit. Zsámbéki Gábor 1970. október 15-én kelt írásában hangsúlyozza, hogy a Szentendrei Teátrum egyéni karakterét a színész—közönség kapcsolat fölizzítása, új formáinak meglelése adja. Már ekkor kérdésesnek tartja viszont az eredeti koncepciónak azt a sarkalatos tételét, hogy a Szentendrei Teátrum egyik fő feladatának hosszú távon is a régi magyar drámatörténeti emlékek újjáélesztésének kell lennie. Ide nyúlik vissza a Teátrum későbbi, sokat vitatott profilváltásának — még hosszabb távon karaktervesztésének — a gyökere. „Feladatunk, hogy az előadandó színdarabot a téren zajló élet egy időben kiszakított szeletévé tegyük, a nézőket pedig a történés minél kevésbé passzív kortársaivá változtassuk. Ebből adódóan kérdésesnek érzem egy színpad felépítését és zavarónak teljes díszletek bekerülését. ... A színház 1970-ben létező számtalan formája közül ez az elképzelés leginkább az újjáéledt és egyre jelentősebb utcai színjátszáshoz közelít. Formai jegyein túl az utcai színjátszás alapvető vonása, hogy mindig lényeges és aktuális kérdéseket tárgyal. Anyaga nemcsak rögtönzött szöveg vagy kortársdráma, hanem sok esetben klasszikus mű. A Szentendrei Teátrum eredeti szándéka szerint nem kísérleti, hanem kísérletező színház. A Szentendrei Teátrum ma nagy sikerű színházi vállalkozás, az újak közül talán a legsikeresebb. Mégis úgy érzem, hogy válaszút előtt áll; egy olyan lehetőség veszélyét érzem, hogy élő színház helyett kellemes idegenforgalmi érdekességgé változik — ez az eredeti szándéktól a legmesszebb áll. Mi legyen a műsor kialakításának elve? Ha a Teátrum csupán az elfeledett vagy föl sem talált magyar drámai hagyomány megkeresésére és fölmutatására specializálódik, ez előbbutóbb vékony viaszréteget vonna az előadásokra és ünnepélyessé merevítené őket. ... Természetesen a tér jellege, hangulata meghatározó. Bizonyos műveket vonz, másokat taszít. Passió-játékot elő lehet adni a szentendrei főtéren, a Bánk bánt valószínűleg soha, a Tornyos Péter ide kívánkozik,^ ember tragédiájának nem látom itt helyét. ... Már a legkorábbi tervezetben szerepelt Goldoni Chioggiai csetepaté)^, ezt változatlanul a Szentendrei Teátrum műsorára valónak érzem. Ugyanígy egy másik Goldoni-komédiát, A kávházat és Giordano Bruno vígjátékát, a Gyertyaöntőt. A XX. századból egy szürrealista humorú, ugyanakkor mélységesen humánus mű, Ciprian román szerző Gácserfej című vígjátéka talán legideálisabb színterét nyerhetné Szentendrén. A főiskolai évfolyamok automatikus cserélődése egészségesen változtatja a Teátrum szereplőgárdáját. Határozott előnyt, szabad választást enged az a tény, hogy állandó társulat 607