Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)
A felszín és a felszín alatti réteg közti feszültség fokozódását egyszerű késleltető epizód akadályozza: a pincér kávét hoz. Ezután újabb irányt vesz a lány lényeget leplező csevegése a rabszolgának eladott abesszin pincér kalandos életéről, aki Budapesten telepedett le. Itt esik ki először a lány felvett szerepéből, itt bizonyosodik meg az olvasó is sejtéséről — a novella második harmadában —, hogy Párizs csak mese, s nyilván mese a pincér története is. A fiú szűkszavúan, kesernyés iróniával viszi tovább a játékot Párizsról. Görcsösen igyekeznek folytatni a felszínen lévő, számukra egyre fontosabbá váló játékot, hogy ne kelljen a felszín alá tekinteniük. Egyetlen mellékesen odavetett kétszavas utalásból tudunk meg valamit a fiatalok valós életéről: a fiú a közelmúltban politikai gazdaságtanból vizsgázott. A játék és valóság határterületén Párizsba indulnak a Duna expresszel — azaz: Szentendrére, HÉV-vel. Azonos hullámhosszon vannak, szavak nélkül is tudják egymás gondolatát, az idő múlása sem okoz zavart: majd egy órás szótlan utazás után annál a jelentéktelen pontnál folytatják a beszélgetést Szentendrén, ahol Budapesten abbahagyták: a méregzöld ruhaanyag színárnyalatánál. Oldódik a feszültség, már nevetnek is, már el-eltűnik a játékkal leplezett felszín alatti nyomasztó réteg, a játék igazi játékká válik, a fantázia és valóság kontrasztja pedig derűt kelt, mikor a Szajna-parti hangulatba ringatózó fiatalokat a HÉV-állomás közelében lévő kocsmából kihallatszó részeg nótázás fogadja. A NotreDame-nak kinevezett Csiprovacska templom környéke már igazi szentendrei hangulatot áraszt — ha a részletek leírása nem is egyezik pontosan az útikönyvek adataival. A novella íve, szerkezete úgy kívánja, hogy fokozatosan feladják a játékot, néhány percig csak egymással, csak a szerelemmel foglalkozzanak leplezetlenül. Majd a lány ismét Párizsba menekül. Csak az utolsó sorokban derül fény a menekülés igazi okára, a felszín alatti nyomasztó valóságra: mindketten tanulnak, néhány évig nem teremthetnek önálló egzisztenciát. így kimondva ez egyáltalán nem tragikus, de a szerelmesek türelmetlensége annak láttatja. A két összeillő fiatal eddigi élete legnagyobb akadálya előtt áll, s nincs mód az akadály leküzdésére. Rokonszenves, romlatlan, egyszerű emberek nagyon mindennapi, nagyon átlagos, történelmi, társadalmi léptékkel mérve jelentéktelen problémájáról van tehát szó itt is, mint a Fábián-novellák többségében, de ezek a nap mint nap felmerülő kérdések sem bagatellizálhatok, az ezekkel való szembenézés határozza meg a mindennapokat, ezek alakítják, formálják az emberi magatartást, jellemet. A novella megoldása, befejezése egyenesen következik az előzményekből. A játék néhány perces megtörése után a lány energikus unszolására elindulnak a Diadalív és a SainteChapelle felfedezésére — Szentendrén, hogy az olvasóban néhány percig még tovább éljen, tovább munkáljon a kedvesen szomorkás párizsi-szentendrei hangulat, a fiatalság, a tisztaság, a megteremtett-megszenvedett szépségek varázsa. A KOZMOSZ BŰVÖLETÉBEN 1965-től 1977-ig nem jelent meg Fábiánnak önálló kötete. Időigényes irodalomszervezői, közéleti tevékenysége mellett kevés ideje maradt saját szépirodalmi tervei megvalósítására. A napilapok és folyóiratok természetesen ebben az időszakban is közöltek tőle elbeszéléseket és sikerrel szerepelt több rádiójátékával. Novellaciklust tervezett A hallgatag ezredes történetei címmel, melynek néhány darabja meg is jelent. (Az 1971-es Szép Szó című antológia például egy önéletrajzi ihletésű és egy ábrándok és valóság határterületén mozgó, krúdys hangulatú történetet közölt.) Az első per címmel dokumentum hangjátékot írt az Alföld Csokonai-emlékszámába, 43 anyagot gyűjtött a nagykátai járásban tervezett szociográfiai írásához. Ebben a több mint egy évtizedes időszakban egy számára szokatlan műfaj területére is érdekes, izgalmas kirándulást tett: Kulin György csillagász barátjával együtt tudományos569
