Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

G. Sin Edit: Fábián Zoltán (1926–1983)

például az apró-cseprő hivatali visszaélések, a személyes ismeretségekkel való ügyeskedések, az érdekek által irányított olcsó szerelmi kalandok, amelyek immár széltébenhosszában áthálózzák az új középosztályt, s amelyeknek bravúros telefonintrikák, könnyed csevegések adnak szatirikus külső keretet a Telefonnál című írásban. Több ez már bocsánatos emberi gyengeségnél, mert érezhetően az egész rendszer sajátjává vált — olvasható a sorok mögött. Kitűnő kor- és kórkép az ötvenes évekről a Barátok című elbeszélés. Főhőse, a sztahanovista munkásfiatal kezdetben akadálytalanul ért el mind nagyobb termelési sikereket. Főnökei tudatosan támogatták, hiszen a tervtúlteljesítési százalék lélektelen hajszolásában kellett egy kirakatba állítható, ügyes, nagy munkabírású fiatalember. A még kialakulatlan fiatal jellemet elkényeztették a könnyen szerzett sikerek, senki nem tanította meg kitartó erőfeszítésre, az esetleges kudarcok elviselésére. S amikor olyan munkaterületre került, amely nem hozott mutatós, gyors sikert, sőt ahol a rendszertelen anyagellátás, a felülről jött, íróasztalnál született szakszerűtlen, kapkodó utasítások akadályozták a munkát, tehetetlenné vált. Tetézte a bajt, hogy régi értelmiségi családból származó (az akkori fogalmak szerint osztályidegen) szerelmének csak pénzzel és sztahanovista hírnevével tudott imponálni: sem műveltsége, sem viselkedési kultúrája nem volt, a szép ruha, szép lakás, szép tárgyak okozta jó érzéssel is csak szerelme mellett kezdett megismerkedni. Bizonytalanságában senki nem állt mellette, összeroppant, az italhoz menekült, sőt a vállalat pénzéhez is hozzányúlt. A minisztériumban dolgozó régi jó barátját megdöbbenti a változás, megdöbbentik a vállalatnál talált — egyébként tipikus — körülmények: az elembertelenedett termelési és személyi viszonyok, a csalhatatlannak hitt szólamok mögé búvó, kiskirálykodó vezetők, a ,,nem érek rá külön-külön mindenkivel foglalkozni" szemlélet, a mozgalmi frázisokat deklaráló, „enyhén pocakosodé huszon-egynéhány éves" DISZ-titkár, a falakon harsogó, immár tartalmukat, lényegüket vesztett plakátok. A jó barát semmit sem tehet, bármilyen lelkiismeret-furdalást is érez talaját vesztett barátja miatt. Mélyebbek, szerteágazóbbak a Cs. Nagy Istvánt lehúzó szálak, hogysem segíteni lehessen. Fábián Zoltán is csak látleletet ad, medicinát nem. Éppen e novella kapcsán ír Bata Imre éles hangú bírálatot az 1950-es évek irodalompolitikájáról: „Nagy mulasztása és bűne eddigi irodalompolitikánknak, kritikánknak, hogy nem engedett az íróknak elég szabad területet. A kincstári tématerületeken ha túllépett az író, akkor elveszett ember volt. ... s amikor Fábián Zoltán a maga stíluskeresését valamiféle kincstári esztétikával próbálja összehangolni, akkor — hiába küzd ellene — maga is kátyúbajut. A Barátok című novella jó példa erre. ... A novella éppen sikerültségében árulja el az egész korszak esztétikai dogmáinak minden tehetséget megkötő természetét. ... Két gondolat vetélt el ebben az írásban: az egyik a műveltség, a másik az emberiesség és az embertelenség problémája. Hogy csak félig kimondottak a dolgok, nincs egységes hitelessége, nincs határozott stílusa a novellának. ... A hétköznapok, az egyszerű emberi érzések, kapcsolatok mellett külön állanak a nagyobb összefüggések — nemegyszer hamisan, torzán. ... Fábián Zoltán látja a téma minden rezdülését, hogy mégsem úgy teszi fel az alapkérdést, hogy abból a maga rendjén következzen a többi, bizony, ez nemcsak az б hibája. ... Hej, pedig de meg tudta volna írni! Mert igenis baj van az ifjúsággal! A munkásifjúsággal, a faluról városba került fiatalsággal, az emberséggel, a műveltséggel."

25 Az emberséggel és műveltséggel kapcsolatos bajok egészen más megközelítésben kerülnek elő a kötet legterjedelmesebb, Bata Imre szerint is a legjobb elbeszélésében, a Hegedűszóban. A novella témája egy fiatal házaspár fokozatos elhidegülése, jóvátehetetlen elidegenedése. A finom, érzékeny lelkű, igényes fiatalasszony életét, egyéniségét alapvetően meghatározza a tiszta szép muzsika szeretete. Az építőipari tervezésben kitűnően helytálló, becsvágyó fiatalember viszont teljesen érzéketlen a mély művészi értékekre, igénye nem jut túl a harsogó ritmusú tánczenén. Szinte törvényszerű, hogy a hiányos műveltség egyéb emberi fogyatékosságokkal jár együtt: irigy a nála műveltebbekre, kisebbségi érzését fölé557