Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Harmat Béla: Csuka Zoltán és Pável Ágoston balladafordításainak recepciójához
hanglejtését, fenyegető súlyosságát, a jókedv színein átütő keménységet és mord erőt." 19 Miért fontos mindezt külön is kiemelnünk? Azért, mert Csuka egyetlen saját sorát sem ültette e balladákba. Lehet, hogy nem minden sora, nem minden megfogalmazása telitalálat, de a „szabadversen" nevelkedett költőnek mindenképpen próbatétel volt e munka, a deszeterac szabályaihoz való szigorú ragaszkodás. Csuka költészetét többször is jellemezték már összefoglalóan, éppen ezért a költői alázat mellett egy számára idegen érzés megjelenítésével is küzd, hiszen alig van ballada halál és vérontás, tragédia nélkül. Szembetűnő és érthető is az a hangulatában eltérő válogatás, amellyel a Csillagpor című jugoszláv lírai antológiában találkozunk. 20 A fordító vallomása sajnálatos módon nem utal Karadzic gyűjtésére. A már ismerteken kívül tizenhárom újabb fordítást jelentet meg a gyűjteményben, amelyek közül ismét csak kettő mutat azonosságot, illetve rokonságot Székács fordításával. (Az első vers megjelent Kiss Károly és Nagy László tolmácsolásában is. 21 ) Szibinyanin Jánko Sátort épít Szibinyanin Jánko, Közel Jéla özvegy' udvarához. Meg szólítja özvegy Jéla őtet: „Istenedre Szibinyanin Jánko! Szomszédomban sátorod' ne üssd fel; Sok hajadon lány van udvarában, Sok menyem van, nem régen hozottak." De beszéle Szibinyanin Jánko: „Mért űzsz tréfát Jela ifjú özvegy, Hisz' bohó nem vagy tán, hogy bohóskodj'; Hogyha férjhez nem mentek leányid, Adjad férjhez kihez tettszik őket, Hadd csókolják a'kikhez menendnek, És menyeid a'kikhez ménének; Én az özvegy Jélát csókolandom. (Székács József) Szibinyáni Jankó meg az özvegy Jéla (szerb-horvát asszonyi-é^ek) Sátrat ütött Szibinyáni Jankó Jéla özvegy palotája mellett. Szólott néki szóval Jéla özvegy: „Az istenért, Szibinyáni Jankó, Palotámnál kár volt sátrat ütni, Hajadonok, lányok vannak nálam, S ifjú, kedves menyeim itt vannak!" Fölfelelte Szibinyáni Jankó: „Bolondokat szólasz, Jéla özvegy, Ne bolondulj, mikor eszednél vagy! Lányaid, ha eladásra várnak, Kedved szerint add el őket sorra, Csókolgassák azt, akihez mennek, Szép menyeid azt, akit akarnak, Én csókollak téged, Jéla özvegy!" (Kiss Károly) 530
