Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Farkas Péter: Üzenet a völgyből
Ha más nem is olyan élesen, de a kereszténység története mindenképpen nagyszerűen bizonyítja, hogy az erkölcsi megújulás édeskevés a társadalmi megújuláshoz, bár kétségtelen, hogy a forradalmak mindig új erkölcsi alapot is tételeznek. Az Aprily választotta út sem rossz volt, csak éppen politikailag és társadalmilag eredménytelen. Nem lehet tehát azt állítani, hogy nem felelt közvetlenül a történelem kihívásaira, mert válaszolt. Az, hogy ezt a maga eszközeivel tette, inkább érdem, mint ok az elmarasztalásra. A világfájdalomtól, az „embergyűlölettól" a jövőért, az egyénért és a közösségért aggódó magatartásig, tehát a szeretetig eljutó Aprily útja nem volt könnyű. Vívódásainak egyik bizonyítéka, hogy elhagyta lutheránus vallását, s áttért a kálvinizmusra. VITA Zsigmond szerint,,1911-ben, saját elhatározásából, áttért a református vallásra, és ezzel teljesen hozzákapcsolódik az enyedi kollégium református tanári közössségéhez, ezután rendes tanárrá választják, megnősülhet." 25 Nagyon úgy néz ki, hogy ha a saját elhatározásából kerített is sort az áttérésre, mégis érdekből, önmaga erkölcsi érdekéből tette. Lehetetlen itt érzékeltetni az evangélikus és a református vallás különbségeit, annyit mégis meg kell jegyeznünk, hogy a protestáns újjászületés eszméjének megvalósításához a kálvinizmus több autonómiát ismer el, de többet is követel az egyéntől. A többlethez az erőt saját predestináció-tanával adja meg. 26 Más szempontból a kálvini, különösen a magyar iskolákban élő kálvini tanok alkalmasabbak minden más vallásnál arra, hogy követőjük nemcsak élet-, hanem szinte politikai programmá emelje az erkölcsi felemelkedést. Sajnos Aprily vallásváltásáról többet nem tudunk. Tehát azt sem állíthatjuk, hogy az előbbi, nagyon vázlatos meggondolások érvényesek voltak ránézve. A további kutatásnak azonban feltétlenül tisztáznia kell majd azt a kérdést, hogy Aprily tudatosan vállalt reformátussága, erkölcscentrikus transzilvánizmusa és költészete hogyan függ össze egymással. Sajnos le kell mondanunk itt arról, hogy Aprily erdélyi évtizedeivel kapcsolatban szót ejtsünk emberi és költői fejlődésének más aspektusairól is. VITA Zsigmond és GYŐRI János tanulmányai 27 ezeket a kérdéseket részletesen taglalják. Természetesen az, hogy itt az erkölcsi programot is adó és erkölcsi értékekre építő transzilván ideológia és Aprily kapcsolatát igyekeztünk érzékeltetni, az egyáltalán nem véletlen. További vizsgálódásaink vezérfonalát igyekeztünk itt nagyon durván összesodorni. A völgy A hegycsúcs és a völgy motívuma, mint láttuk, már az egészen korai Áprily-versekben felbukkant. E két geomorfológiai alakzat szimbolikus jelentéstartalmának történetére és alakulására felesleges volna itt rámutatnunk. Tény, hogy emlegetésük a költészetben s szimbolikus elemként való alkalmazásuk nem Aprily Lajos találmánya. Tény azonban az is, hogy a talán szokványos, vagy inkább kézenfekvő ellentétet, hogy tudniillik a csúcs a pozitív, a völgy a negatív tulajdonságok hordozója, Aprily, bár használta (Teton, Ave Galbina!), mégis korán átalakította. Figyeljük csak meg, hogy miként szólal meg a Falusi elégia első részében! Mikor a völgy felett zúgott a gránát S a régi föld derengett alattatok, A borzalmas ötéves éjszakán át, ti, ugy-e, akkor is aludtatok? S míg szenvedő szemem rémségre döbben, itt korhadt rács közt csöndes fű zizeg, s idegtelen, odvas szemgödrötökben letűnt világom képét órzitek. 28 508
