Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Farkas Péter: Üzenet a völgyből

Eltekintve attól, hogy a temetők általában domboldalban vannak, mégis az az igazság, amit Áprily is mond itt, hogy az ősök nyughelye a völgybéli faluhoz tartozik, a hétköznapi élet múltjához és jelenéhez. S ez a völgy az erdélyi élet és valóság valamennyi völgye nem ugyanaz, mely „zsibongott még a láztól". Efölött elzúgtak a gránátok, itt megmaradt a múlt, melybe kapaszkodni lehet, ahova vissza kell térni megnyugvásért. Ugyanez a völgy jelenik meg a Találkozás-ban A völgyből, nézd, felintenek a fejfák és keresztek, jó Mesterem, megértelek, csak engedd, hogy temessek.

29 Herepei professzor úr is halni indul, amikor a völgyből, melyben az útját végig kell járnia, búcsút int a bérceknek. Ám ez a völgy többféle értelemben nyit kaput a végtelennek, tehát nemcsak az elmúláson át: A völgyből felkúszott csörögve egy régi hang: a cseremelyé, és azt csörögte: „mindörökre tenger felé - tenger felé... ,,3

° S megjelenik a költeményekben a lázak völgye (Juhok),

31 s meg az élet és a munka völgye is: Zengő patakvölgy, szirtes katlanos, szurdokja fentebb tisztásokra bomlik, a kecske rajtuk kis csapást tapos — Egy régi völgyhöz mily nagyon hasonlít. Ott élt apám. Világa: kis faház, tüdőfeszítő, ősi fenyves-ájer; a társasága: vakmerő vadász, lompos fa-munkás és zordon baráber.

32 A völgy mindaz, ebben az Áprily teremtette világban, ami emberi. A völgy: élet és halál. A nagy eszmékért, az eszmék csúcsaiért lelkesedő, de szerényen élő erdélyiek egyetlen lehetősége a völgyben élni, túlélni, embernek és emberinek maradni. „Mit álmélkodtok Felleg-vár alatt? Urunk: a Zivatar üzen velem, azt üzeni: övé a végtelen. Övé a hullám és övé a hal, csúcsok felett övé a diadal. Akit lesújt, az, mint a szén, elég — A völgybe vissza, kandi csőcselék!" Féltünk. Futottunk. Fent a vak vihar menny köveket szórt ballistáival.

33 509 /