Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)
koztatott ember az embertelenségben. Es ez a kinyilatkoztatás — mert töltete örök — aktuális marad, amíg a földön embertelenség szülte háborúk lesznek". 52 Nem véletlen, hogy Ady egyik utolsó szereplésén, 1917. szeptember 30-án Szegeden, a Korzó moziban többek között az Emlékezés egy nyár-éjszakára c. versét mondta el Tömörkény István emlékére. 53 A versnek növekvő az utóélete. KERESZTURY Dezső külön tanulmányban foglalkozik vele, s megállapítja, hogy ,,Első olvasásra úgy hat, mint bomlott lelkek összefüggéstelen kaleidoszkóp-képeinek kusza szavakba foglalása". Három réteget fedez fel benne, az otthoni környezetet, a különböző jelképeket és egyéni látomásait. Hozzátehetjük, pont ez az álomból és valóságból is merítkező komplex tér, az összetett idősíkok és a gondolat rétegei, az asszociatív képsor automatikus lendülete jelenti be általa ebben a műben az urópai szürrealizmus hajnalát. Ennek nyitány költője ekkor és itt Ady Endre. 54 KOMLÓS Aladár is megérzett valamit Ady szürrealizmusából, de lírai metamorfózisát csak körülírva jelölte meg: „Adyt a szimbolizmus egyik legnagyobb világirodalmi alakjának, képviselőjének tartom, aki amellett féllábbal már túl van a szimbolizmuson". Amit közelít terjes „lábbal", az a szürrealizmus, s a földrészen elsőként, a stílus pionírja ő. ILLYÉS az „Emlékezés egy nyár-éjszakára és a Jónás könyve", Ady és Babits „összecsengését" fedezi fel. Joggal és pontosan, hiszen a világkataklizma végén Ady, egy másik világégés előtt Babits egyetemes felelősséggel elmélkedik Michelangelo Jeremiásának és Shakespeare Hamletjének mélységével az emberi sorsról. Ami különös ebben, hogy Ady, Babits, Radnóti szellemi sorsazonosulása nem egy stíluson belül jelentkezik, s Ady utódai egy őt megelőző gondolati képrendszerben, klasszicizálva fejezik ki magukat. Egyedül Picasso az, aki teljesen függetlenül Ady szürrealizmusához zárkózik fel, a stílus világnyelvén a kor bombakoreográfiájára figyelve. VAS István ebben a vizsgálódásban érzékeli Ady és Apollinaire kapcsolatát. Elemzésében SOMLYÓ György hibázik: „De az európai költészet fejlődésében Ady sokkal inkább utóvéd, mint úttörő, még azzal a megszorítással is, hogy a nagy utóvédek művében is ott az útkeresés távlata... Ady nem hathat kezdeményezőként abban a világirodalomban, amelyben a költői én személytelenítése került napirendre". Kétségtelen, Ady Baudelaire utóvédje, de éppen e verskör révén úttörője József Attila, Aragon, Eluard eszményeinek és távlatainak. Somlyó véleményével ellentétben a világköltészet egyik legnagyobb kezdeményezője. Kicsit a Kolozsváry testvérek Szent György lovasszobrához hasonlóan, mely reneszánsz előtti reneszánsz 1373-ban, megelőzi Donatello és Ghiberti törvényeit. Ilyen proto-szürrealista mestermű Ady Emlékezés egy nyár-éjszakára с verse. Ahogy PILINSZKY János megjegyzi immár az ő Apokrißenek nem hangoztatott tanulságával, hogy Ady „Atlasz módjára megfordította hátán a régi világot". Ez a régi világ akkor fordult, б vette észre elsőként, s új, merőben új eszközökkel fejezte ki. Talán NAGY László az egyetlen, aki így ír: „Ady verse, A föltámadás szomorúsága élenjárhatott volna a világhódító szürrealizmusnak. Történt a Magas-Tátrában, Ady belenézett a Csorba tóba (mint később a csorba tükrökbe, görbe tükrökbe), és nem ismert magára: Föltámadtam, jaj föltámadtam! A csodálatos Apollinaire még akkor glóriátlan. Eluard, Aragon: rövidnadrágos. A nagy macher Breton: semmi". Nagy László jó nyomon van: Ady valamennyiüket megelőzi, ő kopogtat be először egész csoport verssel a szürrealizmus kapuján. Ez az ő „korelőző" vívmánya, melyben a szürrealizmus is funkcionálisan benne foglaltatik, ahogy Illyés és az ő igazságkereső szavai nyomán HÉRA Zoltán rátalál költészetének új európai nyitányára. 55 RÓNAY György is jól prognosztizál, amikor megemlíti, hogy Apollinaire és Ady följut „valami új világlátás magasára," KENYERES Zoltán úgy véli, hogy Lukács György 1947-es tanulmányában „elhatárolta Adyt Kassáktól és a magyar avantgarde-tól". Ebben az időben és ezekkel a művekkel Ady a magyar avantgárdé, európai jelentőséggel az. Németh Lajos keresi azokat a hidakat, melyek a magyar képzőművészet, az európai képírás és Ady költészete között eszmék, formák cseréjét biztosítja, s nem Klimtben, Schielben, hanem Wyspianskiban, Gulácsy Lajosban és Csontváryban találja meg Ady igazi társait. 56 Tár474
