Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)

saknál sokkal fontosabb az örökség, melyet Ady kezdeményezéseivel, mindig első verseivel utódaira hagyott. Ebben a sorban is kiemelkedő az Emlékezés egy nyár-éjszakára с költemény, mely a kétségbeesés közösségi zónájának egyszemélyes remekműve, az időt és a teljesítményt tekintve megismételhetetlenül az. PERNECZKY Géza A rejtőzködő Prométheusz с tanulmányában az ikaruszi állapot hősiességét ragadja meg, s ez a magatartás, az önfeláldozás valóban tartalmazza is ezt a megengedő és cselekvő kettősséget. Amikor Picasso Guernicájának forrásait kutatja, rátalál Goya és Delacroix alkotásaira, melyek ténylegesen előzményei Picasso alkotásának.

57 Ady verse is. Igaz rejtőzve, Picasso által sem tudottan, de az. Egy a megrendülésük, a képi, gondolati rendszerük, az értékrendjük. Ha már a világ nem tud erről, számunkra előírt kötelesség, hogy önmagunk előtt tudatosítsuk ezt az Ady és Picasso között húzódó szellemi hidatj ahol az ős a magyar költő. О a világ szétesését a költészet magaslatán helyreállítja, szakadt formákkal, melyek később Vajda Lajos és Malaperte műveiben is jelentkeznek. Vajda 1937-ben Ló és lábszárak с rajzán, az idő vériszonyában válik rokonává Picasso áldozatlovának és Ady lábát tört csikójának. A Guernicának és az Emlékezés egy nyár-éjszakára с versnek. A tiszta és nagy szellemek téren és időn áhatoló testvérisége ez, létező energia. A másik nyomvonal — A vén cigány, Ady költeménye és Pilinszky Apokrißa.. A szörny-órákban mindig születik egy lángelme, aki testesíti a rettenetet és fel is oldja a költészet varázsával. Interkontinentális érvénnyel időtlen időkig. Mindig fennállt a veszély, hogy egy nemzet, egy világ süllyed el, de a nép, az emberiség mindig megmenekült a költészet közreműködésével is. A sorvasztó, különös, sikoltó, dörömbölő éjszakák után mindig megvirradt, s Nap-trónusán megérkezett a hajnal. 475