Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)
Losonci Miklós: A szürrealizmus hajnala (Ady Endre: Emlékezés egy nyáréjszakára. – Verselemzés)
mindez azért következhetett be, mert az emberiség várta a háborút Lyka Károly tanúsága szerint is. KIRÁLY István joggal érzékeli, hogy a palettát tekintve Ady immár nem elégedhetett meg a raffaellói derűvel, mert a világba rembrandti árnyak tolultak. 15 RÓNAY László helyesen értékel, amikor azt állapítja meg, hogy „Ady háború alatti költészete a pusztítás és az elembertelenedettség elleni emberi tiltakozás nagyszerű dokumentuma". 16 Ady az engelsi „tudatos történelmi tartalmat" ragadta meg ebben a versében, azt a humánus összetettséget, melyről Nabaneata dev Sen indiai kutató értekezett: „Mi együtt élünk azzal, ami ősi, középkori és ultramodern, és ezek mind érintkeznek egymással". 17 Az élet egyre több rétegből összegeződik, így Ady költészetében is sokasodnak a térbővületek és idősíkok. Nemcsak kifejezi, előzi is korát. Az 1919-es magyar tanácsköztársasági plakát Ady költészetének lezárása után következik és expresszív jellegű, de az Emlékezés egy nyáréjszakára messze túlhaladja az expresszív eszközöket a bár megfejthető, de szürreális bonyolultságával. Miközben Lukács György jóval Ady ideje után úgy véli, hogy „Mindig a görögség marad a mértéket adó nép", 18 Ady ezen költeményében, korlátozás nélkül, magát a komplex időt — poklával, üdvösségével együtt — tartja léptéknek. Révész Imre, Remsey Jenő sebesültjei, Vaszary János menekülői, Mednyánszky László harctéren elesett katonái, Stróbl Alajos őrszemei, Rippl-Rónai József frontra induló francia katonái, Kosztolányi Dezső pályaudvaron várakozó sebesült harcosa mind e vész terméke. Szomory Dezső Harry Russel-Dorsan harctéri levei-b&a. (Nyugat 1915.1/4.) megjelenő varjakban a „darabokban röpködő" rheimsi katedrálist érzékeli, s Kassák is csupán a „hannibáli káosz" égő vöröseit láttatja a maga futurista, kubista hangvételével: „vad karmin csőrű madarak zörgését", „megbomolt tengert". Mindenütt sokasodnak a művészáldozatok is, mindkét oldalon, Apollinaire, Trakl, az 1914-ben elesett Sámuel Kornél szobrászművész, a magyar festők közül Plány Ervin, Engel Pál, Racskó István. Az önpusztító emberiséget látva önmagában és a külső környezetben Ady már nem elégszik meg Babits Húsvét előttjének ditirambikus dübörgésével. Az abszurd állapotot a szürrealizmus abszurd elemeivel fejezi ki. Szinte elsőként Európában. Bármennyire a szürrealista stílus és módszer felderítője, előőrse Ady, e költői rendszernek is voltak távolabbi, közelebbi, jórészt ismeretlen előzményei. Ilyen BÁLINT Aladár Hazatérés с novellája 1916-ból. ízig-vérig prae-szürreális az elbeszélés tartalma, formája. „Széles foltokban lángol a pipacs", miközben a Galíciában eltemetett magyar katona a föld mélyéből beszél, s mikor a lengyel paraszt elszántja a sírdomb szélét, mikor a szél „kirántotta a keresztet a földből" a két halott katona felhővé változik, és hazaszáll: „Két fehér felhő húzódott dél felé a fekete mezők fölött. Másnap reggelre se keresztnek se sírnak nyoma sem volt Entik földjén". 19 NAGY Endre úgy látja a lövészárkot, „mint egy óriási sebforradást" az Ady előtt, 1916-ban, a Nyugat-ban megjelent írásában. 20 Ez is szürrealizmus. „Tövig nyesett lábbal, letörött karokkal" idézi valósághűen a háború embercsonkjait Gellért Oszkár, s évtizedekkel később, immár szoborban és a második világégést jelenítve, Henry Moore. Vannak más nyomtávok is, hiszen Ady 1917-es szürrealizmusát RUTTKAY György 1918 novemberében készült Ütközet című lapja követi a maga kubisztikus fogalmazásával, ezt küldi el Kassák Lajosnak, aki közölte is a „Ma"ban. 21 Ady mellett Mariay Ödön Nyalka élete és halála с novellája is kezdeményezi Picasso Guernicájának szürrealista döbbenetét, előidőben hasonló megrázkódtatással. A különbség csak annyi, hogy Picasso remekműve megérdemelten ismert, Ady és Mariay alkotásai meg nem érdemelten a „pokol tornácán várakoznak". Franz Marc, Ady és a saját nyomvonalán DÉRY Tibor 1918-ban így kiált fel: „A lovak felágaskodtak, görcsbe feszültek, az egyik irtózatos fajdalmában hangosan felnyerített, s mind a négy lábával egyszerre a levegőbe ugrott". 22 Ez a ló a kor emberisége. Ilyen állapotú, sorsú — ahogy Ady és Déry is értelmezi — e ló. Ady csikója, néma szolgálója alakjában ugyanúgy emberiség-méretű, mint a Guernica sebzett lova. Természetesen Ady önmagát is prognosztizálja, hiszen az 1895 körüli Márkó király balladájában ilyen sorok olvashatók: 466
