Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

Lucifer közti konfliktus körvonalai bontakoznak ki, de a továbbiakban ez a konfliktus is elhalványul. Mindez annak bizonysága, hogy Madách nem valamely egységes koncepciót érvényesít a Tragédiában, illetve koncepciója a mű kialakulása során különböző irányokban módosul. Erre a körülményre a Madách-kutatás már eddig is fölfigyelt, az akadémiai vita, illetve Barta János felszólalásának tanúsága szerint — míg Lucifer szerepének módosulását ugyanott Horváth Károly állapította meg. Kettejük észrevételei ugyanegy jelenségre utalnak, s helyes irányban keresik a Tragédia értelmezését."

33 íme, szinte megfoghatatlanná vált a Tragédia konfliktusa. Ha követjük az iménti gondolatmenetet, legalább három különböző konfliktus rendezetlen egymásutánját kellene elismernünk. Ezt szerintünk eleve megkérdőjelezi az a tény, hogy a Tragédia egységes egészként létezik, elgondolható, színpadon megjeleníthető. Szeretnénk utalni az előzőekben, a kulcsszórendszer esetében tapasztalt, igen magas szintű költői tudatosságra, következetességre. Nem tűnik valószínűnek, hogy egy művész, aki az alkotás folyamatában ilyen tudatosságról tesz tanúbizonyságot az egyik szinten, az egy másikban ilyen követhetetlenül következetlen legyen. Sokkal szimpatikusabb számunkra ismét csak Arany János véleménye (már idéztük): »Az Ember Tragoediája« úgy conceptióban mint compositióban igen jeles mű."

34 Ahhoz azonban, hogy Arany János véleményét elfogadhassuk, hogy a Tragédia egységes konfliktusrendszerét feltárhassuk, a műből, annak szövegéből, belső viszonyaiból kell kiindulnunk. Itt sem vezet eredményre az az egyébként csábító megoldás, hogy a konfliktusokat a mítoszból emeljük be a Tragédiába. Ez a kiindulás a mű széteséséhez vezet az elemző kezében. ,,A keretszínek alapkonfliktusa és az álomszínekéi közt is van különbség. Az előbbiekben (különösen az első színben) Jó és Rossz, Szellem és Anyag, »isteni« és »ördögi« princípiumai állnak szemben egymással, az Úr és Lucifer harcában. A későbbiekben ez az alapkonfliktus már csak közvetettebb, fátyolozottabb módon jut érvényre... "

35 Már Lucifer alakjának vizsgálata során utaltunk rá: elhibázottnak tartjuk, hogy őt valamiféle metafizikus Rosszal, ördögivel azonosítják. Ezt a Tragédia egyetlen momentuma sem indokolja. Mint ahogy világos, hogy a szellem-anyag szembeállításának sincs értelme az első színben, hiszen az Úr teljességében mindkét princípium jelen van. Mi hát akkor a mű alapkonfliktusa? S van-e ilyen egyáltalán? Hiszen vannak, akik egyáltalán egységes konfliktus létét is tagadják a műben. Ha a konfliktusrendszert szeretnénk feltárni, a legcélszerűbb, ha megvizsgáljuk a mű szereplőinek egymáshoz való viszonyát, hiszen a konfliktusoknak itt kell rejleniük. 1. Ádám és Éva között a második színben harmonikus kapcsolat van. Ennek alapja mindkettőjük anyagi meghatározottsága. Szoros egymásrautaltságuk rész voltukból és az isteni ' szándékból következik, amely a nőt kifejezetten férfiért valóvá alkotta, így lényege a szerelemben való alárendelődés és az anyaság. Másfelől Ádám erő volta Évában kiegészítő részt talál, Évával való kapcsolatában megnyilatkozhat uralkodó birtokos lényege is. Kettejük összetartozása a mű második részében (3—15. szín első fele) is megmarad, ugyanakkor harmóniájuk a „bűnbeeséssel" megbomlik. Ádám innen kezdve a szellemi princípiumnak, a tudásnak is részesévé lesz, sőt törekvésének lényege éppen az anyagiságtól való megszabadulás, a szellemiségbe való felemelkedés lesz. Boldogságot sehol sem találhat, mert Éva megmarad az anyagi meghatározottság szintjén, sohasem képes megérteni Ádám felfelé törekvését. Ádám pedig mindig kénytelen a kettejüket összetartó erő hatására leereszkedni Éva szintjére. Éva ezzel (közvetlenül vagy közvetve) mindig okozója Ádám el-elbukásának. Ugyanakkor az is ő, aki Ádámot mindig felemeli a végső csüggedésből, Ádám többek között azért indul mindig új csatára, mert reméli, egyszer feltalálja a paradicsomi Évát, megtalálja kettejük harmóniáját. Viszonyuk a mű harmadik, záró részében (a 15. szín második fele) ismét megváltozik. Az Úr szózata úgy jelöli ki Éva helyét Ádám mellett, hogy lehetőnek ígérkezik egy újfajta, mozgó, keletkező-leomló harmónia kettejük között a jövőben. 369