Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Bárdos József: Arany és Madách

Nincsen más hátra, mint hogy a tudás Tagadja létét e rejtett fonálnak: S kacagja durván az erő s anyag. (4.sz. 621-623.) Az utolsó sor kapcsán írja András László: „Feltehetően Alexander Bernát figyelt fel elsőként arra, hogy Madách — négy évvel a Kraft und Stoff első megjelenése után és nyilvánvaló utalásként — magát a mû címét is beleírja a Tragédia egyiptomi színébe. („Lucifer gúnnyal: Nincsen más hátra, mint hogy a tudás tagadja létét e rejtett fonálnak: s kacagja durván az erő s anyag".)

29 A legendaoszlató András László itt bizony maga teremt legendát, egyértelművé fogalmazva egy eddig csak óvatos célzásokban létező tévedést. Az a helyzet ugyanis, hogy az „erő s anyag" szókapcsolat Arany Jánostól származik. Madách változata így szólt: Nincsen más hátra, mint hogy a tudás Azt eltagadja, s az erő kacagja.

30 így különben egyértelműbb is. Éváról van szó, illetve arról a „fonálról", mely Ádámot Évához köti. Lucifer (a tudás) számára felfoghatatlan, megérthetetlen, elborzasztó ez a „fonál", de erósebb, mint б („E vékony szál láttad már, mily erős, Kisiklik ujjainkból, és ezért Nem téphetem szét") Mi mást tehet; „eltagadja". S mit tehet Ádám (az erő): kacaghat (keserűen, hogy a gyönge erósebb lehet az erősnél) rajta. Arany János feltehetően ritmikai okokból nyúl hozzá e két sorhoz, meg talán kissé világosabbá, kifejtettebbé akarja tenni. így kerül az „azt eltagadja" helyére egy egész sor („Tagadja létét e rejtett fonálnak"). Ekkor viszont kiegészítést kíván a megmaradt sortöredék („s az erő kacagja"). Két új szó kerül be a szövegbe. A „durván" jó érzékkel erősíti a „kacagja" negativitását, hiszen nem kellemes nevetésről, hanem nagyon is kemény, kegyetlen, gúnnyal és öngúnnyal teli kacagásról van szó. S az „anyag"? Bár az adott szövegrészben nincs feltétlenül szükség rá, odahelyezhető a szövegbe, hiszen Ádámról van szó (rá vonatkozik itt is az „erő"), akiről tudjuk, az, aminek itt Arany János nevezi: „erő s anyag". Mindenesetre a Büchner „Kraft und Stoff L

jának címe nem Madách, hanem Arany János tollát vezeti — valószínűleg öntudatlanul. Úgy érzem, ennyi is elég annak bizonyítására, hogy Arany János úgy igazítja a Tragédiát, hogy közben pontosan tisztában van Madáchnak a szövegszinten kulcsszórendszerben megformálódó kompozíciójával, s végig tiszteletben is tartja ezt a javítások során. Az iménti, szövegszinten feltárt rendszer egyben a Tragédia konfliktusrendszerének kulcsát is kezünkbe adja. Ez pedig nagy dolog, tekintve, hogy ilyen, egységes konfliktusrendszer léte is kérdéses sok szaktekintély szerint. Bécsy Tamás például így ír: „így tehát hiába keressük Az ember tragédiájában azt a konfliktust, amely a főszereplő és ellenfele egymás ellen irányuló aktív tett-váltás sorozatában realizálódik."

31 Szegedi-Maszák Mihály is úgy véli: „Valóban nehéz elejétől végig érvényesíthető formaalkotó elvet találni, ha a cselekményből indulunk ki, tehát drámai alkotásnak tekintjük."

32 Természetesen legérezhetőbben itt is Sőtér István elemzésében fogalmazódnak meg az aggályok: „.. .a Tragédia eredeti alapkonfliktusa, az Úr és Lucifer közötti konfliktus — a cselekmény során másfele konfliktusnak adja át helyét, s csak a zárószínben bukkan föl ismét. A történeti színek egy részében — s különösen az egyiptomiban — egy Ádám és 368