Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből

NAGY TISZTELETŰ SZABÓ MIHÁLY KŐRÖSTARCSAI REFORM. LELKÉSZ ÚRNAK Békés — Csabán át Körös Tárcsán KEDVES SZÜLÉIM! Kedves Atyámnak még a múlt hónap vége felé vett leveléből értesülvén, hogy Kedves Szü­léim, — mint Varga director és neje hibásan beszélték, — Körösre le nem jöhetnek: igye­kezni fogok, ha csak lehető lesz, a húsvéti néhány napi szünidőt arra fordítani, hogy Vásár­helyen át, erre vasúttal könnyebben haladhatok, egy két napra Kedves Szüléimet meglátogathassam. Nőm, ki velem együtt a legjobb egészségben van, s kivel a legjobb egyetértésben és megelégedésben élek, különösen óhajtaná Kedves Szüléimet, neki is az igazi árvának, most már mintegy második Szüléit minél előbb meglátni és valódi szeretettel tisztelni. Azonban a szünidő a mostani iskolai rendszer mellett olly rövid, hogy alig leszek képes csak egy pár napot is Vásárhelyen és Tárcsán tölteni, s kivált ha az utak tavasszal elromla­nak, igen bajos lesz a kellő időre haza érkeznem. Innep előtt csütörtökön indulhatok el s már másik csütörtökön tanítnom kell. így ha N.Pénteket Vásárhelyen töltenem, szombaton mehetnék csak Tárcsára, hogy onnan Kedden ismét visszainduljak s csak a két ünnepen le­hetnék Tárcsán, mikor Kedves Atyám különben is leginkább el van foglalva. Másik még nagyobb bajom az, hogy a tanári fizetésből nős embernek lehetetlen lévén a lehető legszűkebben is megélni, kénytelen vagyok — s ezzel mindnyájan itt úgy vagyunk, — ha csak néhány szabad órám vagy napom akad is, olly munkára fordítani, miből valami jövedelem legyen, s több felé e végből előre vállalt köteleztetésemnek bajosan tehetek ele­get, ha a húsvéti egy heti szünidőt erre nem fordítom. A legegyszerűbb számítás tisztán kimutatja, hogy a most már 700 pftra emelt tanári fizetés a mindennapi megélhetésre sem elég. Kosztunkra, a cseléddel együtt három sze­mélyre, mindennap csak 1 pftot számítva, — mit a pestinél drágább körösi életet ismerve mindenki csekélységnek vall olly háznál, hol legkisebb csekélységig mindent kész pénzen kell venni, — ki kell adni 365 pftot; a szállásért jövő évre félévenként előre, 120 pftot fize­tek; fa és szalma legalább kerül 80 pftba; a gyertya, mint hogy ha dolgozom, kettőt égetek 50 pftba; mi már maga többre megy 600 pftnál, a cseléd bérével (50 pft) mosással adóval stb., mi mind múlhatatlan a 700-at bizonyosan meghaladja. Pedig már állásunknál fogva is sok olly becsületbeli költséget kell tennünk, mi alól magunkat tisztességesen nem vonhat­juk ki; mint casinói részvény, adakozások, aláírások, előfizetések, stb., mi évenként ismét egy kis összeget tesz. Eszerént mind azon pénzt, mit ruházatunkra, könyvtárra, mi nélkül illy helyen nem le­hetünk, utazásra vagy bármi csekély mulatságra, valami szükséges újabb bútorfélére költünk, — mi évenként tetemes összegre megy, — más munkánkból kell megkeresnünk; pedig a mos­tani szigorú rendszer mellett maga a tanárság elég egy embernek, ha feladatának kellően meg akar felelni. — Van ugyan évenként 60—80, legfeljebb 100 pft mellékjövedelmünk is, de ez csak apró részletekben folyván be, szorultságban nem sokat segít, s a szükséges könyvekre, ha a tudománynyal, mint illik, együtt akarunk haladni, bizonyosan nem elég.

Next

/
Oldalképek
Tartalom