Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Novák László: Szabó Károly nagykőrösi levelezéséből

NAGY TISZTELETŰ SZABÓ MIHÁLY KŐRÖSTARCSAI REFORM. LELKÉSZ ÚRNAK Békés — Csabán át Körös Tárcsán KEDVES SZÜLÉIM! Kedves Atyámnak még a múlt hónap vége felé vett leveléből értesülvén, hogy Kedves Szüléim, — mint Varga director és neje hibásan beszélték, — Körösre le nem jöhetnek: igyekezni fogok, ha csak lehető lesz, a húsvéti néhány napi szünidőt arra fordítani, hogy Vásárhelyen át, erre vasúttal könnyebben haladhatok, egy két napra Kedves Szüléimet meglátogathassam. Nőm, ki velem együtt a legjobb egészségben van, s kivel a legjobb egyetértésben és megelégedésben élek, különösen óhajtaná Kedves Szüléimet, neki is az igazi árvának, most már mintegy második Szüléit minél előbb meglátni és valódi szeretettel tisztelni. Azonban a szünidő a mostani iskolai rendszer mellett olly rövid, hogy alig leszek képes csak egy pár napot is Vásárhelyen és Tárcsán tölteni, s kivált ha az utak tavasszal elromlanak, igen bajos lesz a kellő időre haza érkeznem. Innep előtt csütörtökön indulhatok el s már másik csütörtökön tanítnom kell. így ha N.Pénteket Vásárhelyen töltenem, szombaton mehetnék csak Tárcsára, hogy onnan Kedden ismét visszainduljak s csak a két ünnepen lehetnék Tárcsán, mikor Kedves Atyám különben is leginkább el van foglalva. Másik még nagyobb bajom az, hogy a tanári fizetésből nős embernek lehetetlen lévén a lehető legszűkebben is megélni, kénytelen vagyok — s ezzel mindnyájan itt úgy vagyunk, — ha csak néhány szabad órám vagy napom akad is, olly munkára fordítani, miből valami jövedelem legyen, s több felé e végből előre vállalt köteleztetésemnek bajosan tehetek eleget, ha a húsvéti egy heti szünidőt erre nem fordítom. A legegyszerűbb számítás tisztán kimutatja, hogy a most már 700 pftra emelt tanári fizetés a mindennapi megélhetésre sem elég. Kosztunkra, a cseléddel együtt három személyre, mindennap csak 1 pftot számítva, — mit a pestinél drágább körösi életet ismerve mindenki csekélységnek vall olly háznál, hol legkisebb csekélységig mindent kész pénzen kell venni, — ki kell adni 365 pftot; a szállásért jövő évre félévenként előre, 120 pftot fizetek; fa és szalma legalább kerül 80 pftba; a gyertya, mint hogy ha dolgozom, kettőt égetek 50 pftba; mi már maga többre megy 600 pftnál, a cseléd bérével (50 pft) mosással adóval stb., mi mind múlhatatlan a 700-at bizonyosan meghaladja. Pedig már állásunknál fogva is sok olly becsületbeli költséget kell tennünk, mi alól magunkat tisztességesen nem vonhatjuk ki; mint casinói részvény, adakozások, aláírások, előfizetések, stb., mi évenként ismét egy kis összeget tesz. Eszerént mind azon pénzt, mit ruházatunkra, könyvtárra, mi nélkül illy helyen nem lehetünk, utazásra vagy bármi csekély mulatságra, valami szükséges újabb bútorfélére költünk, — mi évenként tetemes összegre megy, — más munkánkból kell megkeresnünk; pedig a mostani szigorú rendszer mellett maga a tanárság elég egy embernek, ha feladatának kellően meg akar felelni. — Van ugyan évenként 60—80, legfeljebb 100 pft mellékjövedelmünk is, de ez csak apró részletekben folyván be, szorultságban nem sokat segít, s a szükséges könyvekre, ha a tudománynyal, mint illik, együtt akarunk haladni, bizonyosan nem elég.