Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Ha jött az este, s holdvilág volt: A kertbe illanánk, És ott a kertben, ottan várt csak Az üdvek üdve ránk! Csend volt: mélázva a természet Nagy ünnepélyesen, Csak a békák kuruttyolának A szomszéd réteken. Mi e regényes helyzetben Érzelgénk boldogan; Mondók, hogy: ejnye, hogy süt a hold, Be szép egy este van! ... Ah, szép idők! ti elmulatok És mindörökre tán, Már nem terem számomra többé Sem sonka sem leány.

47 Zavarba ejtő a vers kettőssége. Ráadásul ez a kettősség egyidejűleg két szinten is jelentkezik a költeményben: egyrészt a gyerekszerelem összetett voltát profanizáló, önironikus tónusú megvilágítása kelti ezt a hatást; másrészt a vers olvasásakor mindvégig nem tudjuk eldönteni magunkban, mennyire vehetjük komolyan a szöveg elsődleges, szövegszerű jelentését, s mekkora a mögötte meghúzódó — az irodalmi paródia szándékáról árulkodó — jelentéstartalom szerepe. Mindezen hatások összegzéseként a kaleidoszkóp sajátos fénytörései adják a költemény zavarba ejtő arculatát. A vers első két versszakának olvasásakor még gyanútlan az olvasó. A költő megindult hangon szól az emlékek léleküdítő szépségéről. Ez a hangnem a Galga partihoz című versben már megismert nosztalgiát idézi fel emlékezetünkben. Hihetővé teszi a felütés komolyságát a szépen kibontott metafora, amelynek elemei egy későbbi Petőfi-versből is nagyon ismertek: Helyrül-helyre röpköd gondolatom, Szedegeti a sok szép emléket, Mint a méh a virágról a mézet — írta Petőfi 1848-ban a Szülőföldemen című költeményben. Ennek mintegy előképe az Első szerelmem metaforája: ... szorgalmatos méh A hű emlékezet; Meghozza méz gyanánt szívembe Első szerelmemet. Ez után a melankolikus bevezetés után a második versszak utolsó két sorában a költő útjára indítja az egész versen végigvonuló kettősséget; a „prózai világ" és a „költőiség" ellentétét. Ebben a keserű, nosztalgikus szembeállításban megfogalmazódik a már bőségesebb élettapasztalattal rendelkező költő józan mérlegelése és kiábrándultsága is. De szerepet kaphatott ebben a kesernyés életszemléletben a Petőfi korábbi verseiből is megismert világfájdalmas póz ugyanúgy, mint a valóságos élettapasztalat. 298