Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

masz szerepjátszása és túlzása. A beleéléshez valószínűleg olvasmányai is hozzásegítették, hiszen a tizenöt éves fiú Ovidius szerelmi líráját és a kortárs romantikusokat olvasgatva minden bizonnyal a fantáziájával egészítette ki azt a szerelmi élményanyagot, amit 15 éves koráig valóban át is élhetett. A romantika végletes érzelmi költészetében hálás és gyakori téma volt az elhagyott szerelmes világfájdalma. A költői névadás divatjában is előkelő helyet foglalt el az Emma név. Ez a tény is táplálhatta a vers ihletője körüli vitában azt a feltételezést, hogy a műben olvasható megszólítás nem feltétlenül az azonos nevű Emíliához szól. Vörösmarty már 1821-ben írt verset Emmihez, Bajza József pedig 1836-ban alkotta Emma című költeményét. Ugyancsak Bajza egyik — 1834-ben írt — verse pedig a Petőfiéhez haosnló módon kezdődik:» Csalfa volt hű esküvésed.. ,

26 Ugyanakkor más tekintetben A hűtelenhez című vers egy korábbi költő, Csokonai hatására is enged következtetni. Nemcsak a költői szóhasználat hasonló volta sugallja ezt az érzetet. Hiszen a téma jellege, a vershelyzet, valamint az adott kor egyfajta nyelvi állapota mintegy be is határolja a vers szókincsét, és így nem is lephet meg hasonlóságaival. („Szíved add nekem..." — „Lilla szívét kértem"; „Csalfa ajkaid" — „Sima száddal mit kecsegtetsz"; „És keserves sorsom elfeledtem" — „Karja közt a búkat elfelejteném"; „Csalfa lény" — „Csalfa, vak remény") A fentieknél sokkal meggyőzőbben bizonyítja Csokonai Reményhez című versének közvetlen hatását A hűtelenhez költőjére a két költemény igen hasonló szerkezeti felépítése és hangulati íve. Mindkét vers megszólítással kezdődik. Csokonai a Reményhez, egy allegorikus nőalakhoz szól, amely mögött azonban valójában a hűtelen Lilla sejlik föl. Petőfi versében a megszólítás ugyanezt a két tartalmi elemet kapcsolja össze: a hűtlenség fogalmát és az esküjét megszegő lány alakját. Csokonai és Petőfi verse is a lemondás és a halálvágy motívumával zárul. Az „isten véled hát" búcsúintése is Csokonai szavait társítja képzeletünkben: „Isten véletek!" Mindkét költeményben a felütés és a záradék közé egy-egy szimmetrikusan elrendezett emléksorozat épül: a szerelmi boldogság és az elhagyott szerelmes reménytelenségének kétfajta érzelmi állapota. Költőelődjéhez hasonlóan Petőfi is a virulás és a hervadás, a tavasz és a tél természeti ellentéteivel illusztrálja ezt a kétfajta lélekállapotot, noha Csokonai következetesebben kibontja ezt az egymással ellentétes képsort. Csokonai és Petőfi verse is tartalmaz egy igen határozott érzelmi fordulópontot. A Reményhez szimmetriatengelyében a „Jaj, de friss rózsáim elhervadtanak" mondat áll. Ugyanezen a ponton Petőfi az „Ám de milly rövid volt boldogságom" felkiáltással fejezi ki „tragikus" veszteségét. Csokonai Vitéz Mihály költeménye kimunkáltabb, művészi szempontból egyénibb és egységesebb alkotás, mint Petőfi A hűtelenhez című verse. Ez nem is meglepő, hiszen a Reményhez egy érettebb férfi érzéseiről szól, egy érett költő tollából. Ezzel szemben a gyermek költő még csak illegeti magát egy felnőtt férfi öltözetében, s természetes, hogy ez az öltözék még lötyög itt-ott fejletlen izomzatán. De maga a vállalkozás sejteti a gyermek önbizalmát is: jól tudja önmagáról, hogy egyszer még bele fog nőni ebbe az öltözékbe. Másrészről az, hogy éppen Csokonaitól ellesett pózokban tetszeleg, nemes irodalmi ízlésről tanúskodik. Petőfi később versben és prózában is szólt Csokonairól, s költőelődje iránti tiszteletéről vall az is, hogy 1842-ben nagy kerülővel ellátogatott Debrecenbe, hogy meglátogassa Csokonai sírját. A hűtelenhez első két versszakában leírt jelenet két ifjú szerelmes fogadkozását, hűségesküjét jeleníti meg. Nemcsak a párbeszédes felépítés, hanem az elmondottak közhelyekben bővelkedő és túlzott szenvedélye is színpadias hatást kelt. A széles, teátrális gesztusok megfogalmazásához a romantikus olvasmányok mellett valószínűleg bőséges élményanyagot nyújtottak a gyermek Petőfit olyannyira elbűvölő vándorszíntársulati előadá284