Farkas Péter – Novák László szerk.: Irodalomtörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 19. Szentendre, 198)

Hódi Gyuláné: Petőfi Sándor aszódi vonatkozású költeményei

Milly korán eltűne mennyországom, És ah nem gondoltam volna azt! Estem Édenből pusztaságra, És juték keserves árvaságra, Marja a bú szívem, és hervaszt. Hő imádód' s kedvelőd' elhagytad, Szívedet te ismét másnak adtad, Engem elfeledve, csalik lény! Jól van! én lemondok mindenről már, Engemet kietlen puszta hely vár Éjszak hó födözte bús ölén. Isten véled hát örökre édes Tárgya hő szivemnek, ah negédes Csalfa Emma! isten véled hát! Majd ha egy kor értem szinte árva Eljösz: éjszaknak havát bejárva, Megleled hű Muzsafid porát.

21 A költemény már nem Aszódon, hanem a kis Petrovics útjának következő állomásán, Selmecen keletkezett, s megírásának dátuma az eddigi irodalomkutatás adatai szerint 1838. okt. 26-ra tehető.

22 A gyermek költő Selmecen már rendszeresebben írt verseket. Igazi műhelylégkört és némi nyilvánosságot nyújtott számára a selmeci Magyar Társaság, amelynek „érdemkönyvébe" be is jegyezték A hűtelenhez című Petőfi-verset. E kör elnöke, a harmadéves primanus (bölcsész), Szeberenyi Lajos így méltatta a költeményt: „Petőfinek a »hűtelenhez« címzett e verse nem sokkal jobb, mint száz meg száz más kezdőnek összefércelt rímecskéi, de ... azon észrevételt tettem, hogy ha szép tehetségével szorgalom párosul, idővel jelesb költőink közt fog helyet foglalhatni."

23 Megoszlottak a vélemények e mű és más verses próbálkozások (amennyiben voltak ilyenek) színvonalát illetően. Mások a fentinél nagyobb elismeréssel fogadták Petőfi — akkor még Petrovics — Sándor selmeci verskísérleteit. Ugyancsak sok vita övezte A hűtelenhez című verset annak tekintetében is, hogy ki volt az igazi ihletője. A hosszas és heves polémia után az irodalomtörténet azt a feltételezést fogadta el legmeggyőzőbbnek, hogy Petőfi Cancriny Emíliához, volt aszódi szerelméhez írta ezt a kis költeményt. A találgatásokra az is okot adott, hogy a mai napig nem tisztázódott megnyugtatóan, hogy milyen mélységű volt a két fiatal — Petrovics Sándor és Cancriny Emília — kapcsolata, s Emília vajon adott-e tápot arra, hogy a költő később számon kérhesse rajta hűtlenségét. JAKUS Lajos munkájából tudjuk, hogy a költő 1838 őszén Pencen vendégeskedett, s itt értesült Emília „hűtlenségéről". Ugyanakkor különböző forrásmunkákban arról is olvashatunk, hogy néhány évtizeddel később megkérdezték a 61 éves „Milli nénit" — akkor már nyolc gyermek anyját —, miért szegte meg a költőnek adott szavát, és б így felelt: „Hiszen nem volt mit megszegni."

24 A vers valóban hordoz magában némi fiktív jelleget, noha közel sem olyan mértékben, mint a későbbi, „szerepjátszó" Petőfi lírája. Pándi Pál, aki egyébként is erősen kétségbe vonja Horváth János „szerepjátszás-elméletét", tanulmányában azt hangsúlyozza, hogy Petőfi zsengéi ekkor még minden esetben konkrét élményanyagból táplálkoznak.

25 A hűtelenhez is minden kétséget kizáróan valóságos élmény ihletésére született. Azonban valószínű az is, hogy a kamaszköltő szerepjátszó póza alaposan eltúlozta, a felnőtt szerelem mértékarányaihoz igazította a történteket. És ez nem is annyira a költő, mint inkább a ka2.0JI